A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)

Novák László Ferenc: Adatok az Alföldre, Békésbe, a XVIII. században végbement migrációhoz Kis-HOntból

Novak László Ferenc

Hont vármegyei Sirak,4 a Kokavecz név a kishonti Kokova, a Verbovszky pedig Varbóc (Osady Wrbowskeg) helységre enged következtetni.5

Kishont Hont vármegye exklávéja, különálló területe volt a XVIII. század végéig.6 Honttól Nógrád, Zólyom vármegyék választják el s kelet felől Gömörrel határos. Tekintettel arra, hogy távol esett Hont vármegyétől, az önállósodás, illetve elszakadás 1543-tól napirendre került. Mivel Nógrád a hódoltság korában török megszállás alá került, a két terület közötti kapcsolattartás nehézségekbe ütközött. Az 1687-es országgyűlés - Kubinyi Ádám és Sípos János javaslatára - az 1687. XXV. törvénycikk alapján Kis-Hontot önálló kerületté (districtus) minősítette, lehetővé téve az alispán, jegyző, szolgabíró választását. Az 1729. XXIX. te. 12. §-a Kis-Hontot Hont vármegye önálló kerületévé emelte. II. József 1784-ben Kis-Hon- tot Hont vármegyétől önállósította, azonban az uralkodó halála után ez érvényét veszítette. Ennek ellenére 1793-ban Kis-Hont kerület önállóan ülésezett Osgyánban Pon- gyeloki Róth Ferenc alispán elnöklete alatt. Az 1802. évi IX. törvénycikk egyesítette Kis-Hontot Gömör vármegyével, annak egyik járása (processus) lett.7 Az egyesült vármegye székhelyéül a Gömör vármegye határán elhelyezkedő kishonti Rimaszombatot jelölték ki.

Az 1769-es úrbéri összeírásban harminchárom település szerepel. A mezővárosi (oppidum, mestecka) rangú Rimaszombat és Tiszolc kivételével valamennyi falu (possessio, osada). Rimaszombat cenzuális mezőváros, nagyobb önállósággal rendelkezett, szabadalmas, privilégiális helységként került az úrbéri összeírásba.8

A nemzetiségi viszonyokat tekintve megállapítható, hogy Kis-Hontban túlnyomórészt tót lakosságú települések voltak, csupán Magyar-Hegymeg, Osgyán, Alsó-Pokorágy, Tamásfalva, Zeherje volt magyar népességű, hasonlóan a központi szerepkörű Rimaszombat kiváltságos mezővároshoz.

Mária Terézia 1767-ben kibocsátott úrbérrendelete alapján - Hont vármegyéhez hasonlóan - 1769-ben végezték el az úrbéri felmérést (Gömör vármegyében ez 1771-ben történt meg9), kilenc kérdőpontban tájékozódva a jobbágy-földesúr közti viszonyokról (szerződések, adózás, haszonvételek, kárvallások stb.). A nyolcadik pont érdeklődött a pusztán álló, elpusztult jobbágytelkek felől. A kérdőíves felméréssel egyidejűleg készítették el az úrbéri összeírást, amelyben rögzítették, hogy melyik földesúrnak melyik jobbágya milyen nagyságú föld birtokában van, s

4 „Curialis Possessio Sirak” Hont vármegye, 1769-1770. MOL HTL C 3027. 110 c. 129. sz.

5 NOVÁK 2002.

6 Tanulmányunkban a „Kishont” és „Kis-Hont” megnevezéseket használjuk. A „Kishont” újabb értelmezésű földrajzi fogalom, kifejezi, hogy Gömörrel egyesült közigazgatási egység, „Gömör-Kishont” vármegye. Történeti fogalomként kerül sor a „Kis-Hont” terminológia használatára, utalva arra, hogy Hont vármegyéhez tartozott a „Kis-Hont” kerület a XVIII. század végéig.

7 Hont vármegye 1526 előtti történetét tárgyaló munka nem foglalkozik Kis-Honttal. (BAKÁCS 1971.) Kis-Hont történetéhez: PESTY 1880. 44-46; RE1SZIG 1903. 538-539.

8 A gömöri Rozsnyó is hasonló jogi helyzetű, szabadalmas mezőváros volt. (NOVÁK 1997.)

9 NOVÁK 2001; NOVÁK 2010.

234