A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)

Novák László Ferenc: Adatok az Alföldre, Békésbe, a XVIII. században végbement migrációhoz Kis-HOntból

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34 (2011) 233-250.

Adatok az Alföldre, Békésbe,

A XVIII. SZÁZADBAN VÉGBEMENT MIGRÁCIÓHOZ

Kis-Hontból- Novák László Ferenc A török hódoltság korában rendkívüli módon érte pusztulás a dél-alföldi térséget, közelebbről Békést, a Tisza-Körös-Maros közti területet is. A XVI-XVII. században Békés vármegye lakossága mindössze közel két százalékra csökkent.1 Települések sora vált néptelenné, pusztasággá. A XVIII. század elején, a Rákóczi- szabadságharcot (1703-1711) követő békés időszakban kezdődött meg a terület népességének regenerációja. A bárói rangra emelkedett udvari hadiszállító, Harru- ckern György birtokába került a vidék, aki nagymérvű telepítést hajtott végre a terület revitalizációja érdekében.1 2 A magyarok mellett nagy számban érkeztek ide német földről telepesek (Gyula, Elek, Mezőberény), s még nagyobb számban hívtak Magyarország felső vármegyéiből (Hont, Nógrád, Zólyom, Kishont, Gömör) szlávokat, tótokat (Békéscsaba, Szarvas, Mezőberény, Tótkomlós).

Az elvándorlás, tömeges letelepedés egyik fő mozgatója volt a vallásszabadság lehetősége. A németek és szlovákok Luther Márton hívei voltak, az evangélikus vallás követői, akik az ellenreformáció idején nyugalmat, békés vallásszabadságot élvezhettek az alföldi területeken. E fontos tényező mellett gazdasági érdekviszonyok is domináltak. A szegényes, rosszabb életviszonyokat biztosító hegyvidékhez képest az Alföldön - különösen a kiváló talajminőségű Békés-csanádi-löszháton, a Tisza-Körös-Maros közén - számottevő földbirtokhoz juthattak s gazdálkodhattak.

A tudományos kutatások, helységmonográfiák kellően dokumentálják a felsőmagyarországi szlávok Békésbe történő vándorlását, megtelepedését.3 Több esetben nem ismeretes az eredeti családnév, csupán az elszármazás helye öröklődött a név- használatban. Például a Mezőberényben, de Szarvason is megtalálható Plesovszky, Plijesovszky család a Zólyom vármegyei hegyvidéki tájról, Tót-Pelsőcről vándorolt le az Alföldre a XVIII. század első évtizedeiben. Mezőberény 1771-es úrbéri összeírása szerint többek között a Verbovszky, Visnyai, Kokavecz, Litvai, Pilisi, Szi- ráczky, Szügyiczki, Zomborszky helységre utaló szlovák családnevek ismeretesek. A Litvai (Litauszky) család eredete a Hont vármegyei Litva, a Sziráczkyé szintén a

1 CSÍPÉS 1976; EMBER 1977.

2 KARÁCSONYI 1896.

3 SZABÓ 1973; ERDMANN 1991; SOPONYA 1996; PLESOVSZKI 2003.

233