A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Seres István: A Sarkadi Csatáry család iratai
Seres István A Budán, 1824. augusztus 3-án kiállított határozat szerint a Helytartótanácsnál két hiányosságot is találtak, s így nem került sor a nemességigazoló irat kiállítására. Részben azt hiányolták, hogy a benyújtott iratokból sem az nem derül ki, hogy a család nemessége bármikor elismertetett volna az uralkodó előtt, sem pedig az, hogy törvényes nemesi jószágukban élnek-e. A per 1824. szeptember 5-én kezdődött második felvonásában az időközben benyújtott újabb bizonyítékok ellenére sem találták úgy, hogy a kérvényezők pótolták volna a hiányosságokat. Egy évre rá viszont már úgy találták, hogy a beterjesztett iratok már nemcsak a nemesi jog kétségtelen megállapításához, hanem még az elvesztett családi birtokok visszanyeréséhez is elegendőek, ezért 1825. szeptember 16-án döntés született arról, hogy újból fel kell terjeszteni a haditanácsnak. A végleges döntés azonban még így is csak 1826. november 21-én született meg. A Csatáry leszármazottak nemességbizonyító eljárása végül is sikerrel végződött. A benyújtott genealógiák, tanúvallatási jegyzőkönyvek s nem utolsó sorban a számos eredeti okmány, mind egyöntetűen bizonyították a folyamodóknak a Bihar vármegyében birtokos és Sarkadon kapitányságot viselő Csatáryaktól való közvetlen leszármazását. Hasonló vezetéknevű nemesek azonban ekkoriban másutt is éltek, így a 18-19. század fordulóján a Hajdúkerülethez tartozó Hajdúszoboszlón, a Békés vármegyei Békésen és Sarkadon [!] is számon tartották a Csatáryakat. Bihar vármegye nemességbizonyító iratai között, a Sarkadon birtokos Csuta és Márky családok iratait tartalmazó vaskos iratcsomóban található egy datálatlan irat, amelyben a sarkadi Nemes Hadnagyi Szék válaszolt a főszolgabírónak, aki a hozzájuk intézett levelében a városban élő kétséges nemesek összeírását kérte. A sarkadiak már ki is küldték a „kis hadnagy”-aikat, de csak Csatáry Mihály és a „Csuta Família” jelent meg személyesen. A beszámolóból kiderül, hogy a Leelőssy és a Márky család a vármegye bizonyságlevelét bírja kétségtelen nemességükről, s a sarkadi Nándory Sámuel is a „produc- tus” nemesek közé tartozik. A „Tóth Famíliának” már csak kevés híja van a bizonyságlevél megnyerésére, a Csuta családnak a nemességbizonyító pere pedig most fog véget érni. Számunkra viszont az a legérdekesebb, hogy a fent megnevezett Csatári Mihály a nemes hadnagyi szék előtt „producálta lső Rákótzi Györgynek donatióját másolatba”!17 Véleményünk szerint ez utóbbi irat a Rákóczi által a sarkadiaknak adott nevezetes adománylevél másolatával volt azonos, amelyben valóban előfordul a Csatáry név, s számos esetet ismerünk, amikor egyes családok a benne található névsorban szereplő feltételezett vagy valós őseikre történő hivatkozással igyekezték bizonyítani nemességüket. Csatáry Mihály és családja leghamarabb csak a 18. század második felében kerülhetett Sarkadra,18 a Sarkadi Csatáryaktól való leszármazását egyelőre 17 HBML IV. B. 6le. Nr. („Márky”). 18 Sarkad általunk feltárt 18. századi urbáriumaiban és lakosságösszeírásaiban 1750 előtt nem találkozunk a családnévvel. 176
