A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Filus Erika: A kiskőrösi szlovák haj- és fejviseletek az 1900-1960-as évek között
A kiskőrösi szlovák haj- és fejviseletek az 1900-1960-as évek között időszakban történt a kivetkőzés.44 Ez kezdetben még nem volt teljes, csupán hétköznapra vettek városias szűkruhát, ünnepekre és templomba viseletben mentek.45 Később már ekkor sem öltötték fel a bőszoknyát. A kivetkőzés utolsó fázisa az volt, amikor az asszonyok levágatták hosszú hajukat, és rövidet kezdtek el viselni. Ehhez az is hozzájárult, hogy a hagyományos hajviselet elkészítése sokkal több időt igényelt, és a szalagok, illetve gyöngyök miatt drágább is volt, mint a városias rövid haj. A viselet elhagyásával párhuzamosan eltűntek a hagyományos fejrevalók is, mint a párta vagy a főkötő. Legtovább - még napjainkban is - a kendő tartja magát, de csak az idős asszonyok körében. A hagyományos paraszti női öltözettel való szakítás legutolsó állomása, amikor az asszonyok fodrászhoz kezdtek el járni. Kiskőrösön már az első világháború környékén volt fodrásznő, de akkor még csak a szűkruhások, vagyis a tanítók és iparosok felesége, lányai vagy a máshonnan beköltözők jártak hozzá. A kivetkőzés általánossá válásával azonban a parasztlányok és -asszonyok is eljártak fodrászhoz hideg és meleg dauert csináltatni.46 Fentebb láttuk, hogy a korai életszakaszban nem különült el a kisfiúk és a kislányok hajviselete. Az első haj vágásra a kisfiúk esetében is csak egyéves koruk után kerülhetett sor. Nyáron három éves korukig teljesen kopaszok voltak, csak télire hagytak nekik 1-2 cm-es hajat. A karon ülő kisfiúk fejére a kislányokéval megegyező kis főkötőt adtak, csak később, 6-7 éves korukban kaptak kiskalapot, nagy hidegben pedig kisebb méretű báránybőr kucsmát. 12 éves korukban konfirmáltak, addig mindig teljesen rövidre nyiratkoztak, ám később sem volt jellemző a hosz- szabb haj, mindig ügyeltek arra, hogy ne lógjon a gyerek nyakába, szemébe. Legénykorban valamivel hosszabb volt a hajviselet, de a hosszú haj nem volt jellemző. A 20. század elején a legények és az idősebb férfiak körülnyírt, homlokba fésült hajat hordtak. A két világháború között az oldalválasztékos, elöl kicsit magasabbra fésült hajviselet (szí. kecska) lett a divat, később, az 1940-es évektől pedig a választék nélküli, de még mindig magasabbra fésült haj volt az általános (12. kép). Érdekes adat, hogy bál előtt a magukra sokat adó legények is rakattak egy-két hullámot a hajukba kormizóvassal, ők is kormozták a hajukat, és brillantint is használtak, hogy jobban imponáljanak a lányoknak.47 Ahogy a lányok esetében csak vizes előhajból lehetett elkészíteni az ünnepi hajviseletet, úgy igaz volt ez a legényekre is, akik vizes fésűvel igazították be a tincseket. Idős férfiakra megint csak az egészen rövidre nyírt haj volt a jellemző, mondván, így ritkábban kell borbélyhoz járni. Arra vonatkozóan nem sikerült adatot találni, hogy volt-e olyan időszak, amikor jellemző lett volna az idős emberek teljes egészében borotvált, tar fejvisele44 GERGELY 1984. 816. 45 PÉTERBENCZE 1990. 78. 46 Adatközlő: Ba Józsefné szül. Grácia Mária, 1938. 47 Adatközlő: Kutyifa Pál, 1944. 133
