A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Filus Erika: A kiskőrösi szlovák haj- és fejviseletek az 1900-1960-as évek között
Filus Erika hanem apróbb változtatásokkal, szükség esetén javítással adta tovább a második, illetve a harmadik menyasszonynak. Negyedszerre már nem adta ki, halott lányra került koporsóba vagy csekély összegért kislányok lakodalmas játékának kelléke lett.35 Noha a kölcsönzés díját nem őrizte meg az emlékezet, sokan emlékeznek rá, hogy az új virágért több napi napszámot kellett fizetni, a második kölcsönzés az ár harmadával volt olcsóbb, az öreg virág pedig az új felébe került.36 Sziráczkiné azonban nemcsak a koszorúkat készítette el, hanem a menyasz- szony öltöztetését és hajának felkontyolását is elvállalta, illetve ráadta élete első, gazdagon díszített főkötőjét, amelyet szintén ő készített. E szimbolikus cselekedettől kezdve a lányok asszonynak számítottak, betakart fejjel ismerték el társadalmi helyzetük megváltozását, és hirdették férjes voltukat.37 Ezután már fékétől (szí. csepjec, csepca) kellett viselniük, ami alatt kontyba fésülték a hajukat.38 Az 1870-1880-as években még kontyfésűre tekerték föl, rá egy kis kendő, a kontykendő került, ami magasította, és szép kerekké tette a kontyot. Erre húzták rá a három részből szabott, egyszerű vászonból készült, diszkeden alsó féketőt, amit főkötőfűzővel a tarkón kötöttek meg. Később csontból készült kontytű akadályozta meg a haj szétcsúszását. A menyecske a felkontyolás után nem mehetett ki szabad fővel az utcára, vagy főkötőt vett vagy kendőt kötött. A házasság után a nő egész haját csak a férje láthatta, a külvilág számára csak a homlok fölötti haj volt látható, hiszen Kiskőrösön a fejen magasan helyezték el a főkötőt, így a teljes előhaj kilátszott. A kontymk is nevezett főkötő annyira hozzátartozott az asszonyi léthez, hogy reggel ezt vette föl elsőnek, este ezt tette le utoljára. De a közösség sem engedte, hogy egy asszony ne az őt megillető módon hordja a haját. „Mikor a teheneket hajtottuk ki, és nem volt valakinek a fejin, azt már kinevettük, megszóltuk” - emlékezett vissza egyik adatközlőm.39 A fiatalasszonyok az első gyermekük megszületéséig még viselhettek csipkés vagy kormizott hajat hátul főkötővel, utána azonban elöl már csak hullámozták. Mivel csak az előhaj látszott ki, ezért elegendő volt azt befesteni. Az asszonyok a díszes főkötőjük alá mindig vettek egy vékony, dísztelen, könnyen mosható sifon főkötőt, ami védte a fölötte lévőt. Az új családba kerülve saját maga vagy anyósa készítette el gondosan ünnepnapra a menyecske hajviseletét. Ünnepnapra az alsó főkötőre kézzel hímzett, ókalocsaihoz hasonló virágmintákkal díszített kivarrott féketőket vették fel, amelyek az 1900-as évek elején jöttek divatba fehér vagy valamilyen világos színű alapra hímezve. Kedvelt díszítési mód 35 SIMON 1980. 32. 36 Adatközlők: Ba Józsefné szül. Grácia Mária, 1938; Hlavács Istvánné szül. Albert Zsuzsanna, 1934; Lucza Andrásné szül. Kriskó Ilona, 1918. 37 FLÓRIÁN 1997. 694. 38 A Kalocsai szállásokkal való kapcsolatot mutatja, hogy Homokmégyen is féketőnek hívták a főkötőket. (ROMSICS 1998. 381-382.) 39 Adatközlő: Szentgyörgyi Józsefné szül. Ba Ilona, 1930. 130
