A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Szatmári Imre: Kovalovszki Júlia köszöntése
Szatmári Imre jesztett kötetben3 olvasható, hogy milyen „dobozi terepjárási élményekben” volt részem egy Vele való beszélgetés során. A régi gyulai és sarkadi járás területét felölelő topográfiai kötet előmunkálatait ugyanis 1991-ben kezdtük el Békés megyében, s ennek keretében a dobozi határ régészeti terepbejárását többek között annak reményében vettem előre a települések sorában, hogy ezzel Kovalovszki Júlia számára mielőbb kedves „otthoni” emlékeket idézzek. Szerettem volna mielőbb elmondani neki, hogy Doboz területét régészetileg a lehető legteljesebb mértékben föltérképeztük. Szülőföldjeként szereti ugyanis e tájat, ehhez kétség sem férhet, hiszen az sem lehet véletlen, hogy a hosszú évekig tartó, rendszeres Árpád-kori faluásatásai egyik helyszínéül éppen Dobozt választotta. Emlékszem, igen örült is a hírnek, amikor a dobozi régészeti lelőhelyeket feltüntető térképlapokat egymás után teregettem ki a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő dolgozószobájában. Talán ennek is köszönhető, hogy saját régi terepbejárásai leleteit és egyéb adatait önzetlenül átadta a készülő topográfiai kötet számára. Szívesen ízlelgette a talán már rég hallott, nem egy esetben szómagyarázatra szoruló dobozi határneveket (Pömpöj/Pompoly, Rác-csapás, Pap kerek, Papholt- erdő, Faluhely, Hajdúirtás, Kék-fű, Madárfoki-erdő, Maksár, Marói-erdő, Óvár, Őzes, Szőke-sziget, Szanazug, Sámson vára stb.). A térképeken feltüntetett egyik ilyen határnév például az ún. „I-állás”. A földrajzi névtárból hiányzó, ilyen formában még a szótárakban sem található kifejezés jelentésének magyarázata számára természetes és kézenfekvő volt: az „I” tulajdonképpen „J”-nek felel meg - mint ahogy az Ihász-Juhász névben is találkozunk ezzel a formulával -, a „J-állás” pedig a „Juh-állásra”, vagyis a juhok pihenőhelyére utal. Nemcsak a kérdések feloldását eredményezték azonban az újabb terepbejárásokat követő beszélgetéseink, hanem további - megoldásra váró - problémák is fölvetődtek. Erre példa a dobozi „Óvár” határnév magyarázata, illetve ezen „óvár” korának, funkciójának és helyének pontos megállapítása. Anélkül, hogy a részletekbe itt és most belemennénk, elegendő annyit megemlíteni, hogy pl. Paulovics András 1789. évi kéziratos térképlapján jól olvasható a fokháti Irtásban a „Vár” felirat. Kovalovszki Júlia régészeti terepbejárásai nyomán is kitűnően ismeri ezt a helyet, s ez alapján elfogadja a felirat helyességét, pontosságát. Ezzel szemben a topográfiai kötet előkészületei keretében mi is végeztünk terepbejárásokat a területen, s nekünk nem sikerült olyan jelenséget (pl. sáncra utaló kiemelkedést, elszíneződést) megfigyelni, ami egyértelműen földvárra utalhatna, sőt az itt azonosítható lelőhelyek kora és egymáshoz való viszonya, illetve a geográfiai környezet sem adott támpontot egy „vár” helyének itteni azonosításához. Az óvári határrész északi végében ellenben, közvetlenül a régi Körös-meder mellett, egy háromszög alakú területet közrefogó, ma már különálló mederrel és sáncra emlékeztető partos vonulattal határolt helyet találtunk, amelynek formája, nagysága egy ki- 1 1 Örömzenélés Kovalovszki Júlia tiszteletére. (Szerkesztette és a szöveget gondozta Gróf Péter és Varga Katalin.) Budapest, 2001. 12
