A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Szatmári Imre: Kovalovszki Júlia köszöntése
Kovalovszki Júlia köszöntése sebb földvárnak is megfelelhet. Teljes bizonyossággal azonban ezt a helyet sem lehet egyértelműen földvárnak meghatározni, mert nem zárható ki, hogy „sánca” a Körös-meder egy régi lefűződésének magas partja csupán. Belső területén sem fordulnak elő régészeti leletek, külső partjain pedig szarmata kori lelőhelyek találhatók. A kérdést ásatás dönthetné el. Mindkettőnk örömére szolgál ugyanakkor, hogy az utóbbi idők terepbejárásainak köszönhetően sikerült az 1879-ben Mogyoróssy János által is említett Révhalom helyét és szőkébb környezetét igen pontosan azonosítani - éppen ott, ahol azt az 1989-ben megjelent tanulmányában Kovalovszki Júlia is feltételezte. Dobozról beszélgetve nemcsak régészeti lelőhelyek kerültek szóba, hanem egyéb szép dolgok is, mint például a régi Wenckheim kastély parkjában álló neo- román római katolikus templom és mauzóleum ékszerdobozra emlékeztető kicsiny épületei vagy a dobozi emberek sok száz évre visszanyúló gyakorlatiassága, tapasztalata, barátságos természete. A fent említett apró részletek csupán felületesen tudják érzékeltetni azt, milyen megtiszteltetés számomra, hogy egy kiváló embernek, Kovalovszki Júliának, a magyarországi régészet kiemelkedő személyiségének, a Békés megyei múzeumi szervezet tudományos periodikájában kívánhatok minden régi, mostani és ezután következő múzeumi kolléga nevében nagyon sok boldog születésnapot. Büszkék vagyunk az Alföldnek ebben a Körösök által körülölelt szögletében arra, hogy egy kicsiny Békés megyei faluból, Dobozról indulva az ország első számú múzeumában, a Magyar Nemzeti Múzeumban is évtizedeken át kiválóan megállta helyét emberileg, szakmailag egyaránt. Kovalovszki Júlia életműve ezért mindig példaként áll a felnövekvő nemzedékek előtt, s most, nyolcvanadik születésnapján hosszú és boldog életet kívánunk Neki, szeretettel. Szatmári Imre 13
