A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Filus Erika: A kiskőrösi szlovák haj- és fejviseletek az 1900-1960-as évek között
A kiskőrösi szlovák haj- és fejviseletek az 1900-1960-as évek között A szlovákok kevéstől eltekintve szőke, valamint világosbarna hajúak voltak, ám Kiskőrösön - a környékben egyedülálló módon - a fekete haj volt a divat, így a lányok és asszonyok már az 1900-as évek elején az ünnepi hajviselet elkészítéséhez kezdetleges hajfestéshez folyamodtak. Papírdarabokat égettek el, vagy a kemence, később a sparhelt belső felére rakódott finom koromból vettek ki egy keveset, és azt disznózsírral vagy vajjal összekeverve kapták a hajfestéket. A zsír alkalmazásának két oka volt: egyrészt jól el lehetett benne keverni a kormot, és egyenletesen fölvinni a hajra, másrészt hideg időben szinte megfagyott, így a frizura tartós maradt. Az 1950-1960-as évektől a zsíros koromról áttértek a patikában kapható hajfestékre. A kiskőrösi szlovák lányok díszes hajviseletét a szalagok tették még pompá- sabbá. Az első világháború előtt a libacskára szélesebb, gyárilag hímzett Jacquard- szalagot kötöttek. Az 1920-as években jöttek divatba a selyemszalagok, amelyek még szélesebbek voltak, és amelyeket kemény papírral tettek domborúvá. Ezeket a helyi zsidó rőfösöknél és rövidáru-kereskedőknél lehetett kapni többféle színben.18 A szalagokat kézi hímzéssel tették még szebbé, később készen vették a gyári hímzésű kék, fehér, sárga, rózsaszín, gyász esetén a fekete színű szalagot. A sima selyemszalagon kívül a kiskőrösiek megkülönböztettek még kalászos szalagot, habos szalagot, kivarrott és kirakott szalagot}9 A kirakott szalag vagy gyöngyös párta csak az 1930-as évektől kezdve vált nagy divattá.20 Az általában fehér szalagra már nemcsak hímzés, hanem gyöngy, flitter és strassz is került. A kék, zöld és piros kirakás mellett kedvelt volt az arany és az ezüst is. Az ilyen pántlikákból állította össze Sziráczki Istvánná Gyalog Mária, a híres kiskőrösi menyasszonyi-koszorúkészítő - ahogy itt nevezték, koszorúsasszony - a szalagot, vagyis a pártát (szí. snyurká), amely szintén a libacskára került.21 A pártát is hátul, a tarkón kötötték meg egy-egy madzaggal. Azért, hogy a megkötőket eltakarják, az ún. snyurka lógóska került a tarkóhoz. Ez nem más, mint két - egy 3 és egy 5 cm széles - szalagpárból álló szalagbokor, ami ugyanolyan színű, anyagú és díszítésű szalagból készült, mint a párta, és egészen a hátközépig belógott. Az volt a szép, ha pontosan a halenka (női felsőrész) hátrészét díszítő fodorig ért.22 A lányok hajadonfőtt jártak, mindig láttatniuk kellett a lányságukat jelképező fonatukat és szalagjukat.23 Csak a legnagyobb melegben, aratásnál vagy a legnagyobb hidegben borították be a fejüket. Nyáron vékony, világos batisztkendőt, télen vastag, sötét színű, ún. körülkötős kendőt (szí. okola hrola rucsnyik) vagy fekete, 18 Zsidóboltosok a tárgyalt időszakban: Ádler Sándor, Grosz Rezső, Gárdos Márton, Gottlieb Dávid, Grűn Albert, Lebovics Vilmos, Lebovics Mór, Weisz Jenő, Weisz Emil, Szabó Ábrahámné. (SÓLYOM 1986.) 19 SIMON 1980. 38-39. 20 A kiskőrösi kirakott szalag a kalocsai bukros pártával mutat rokonságot. 21 Adatközlő: Andriska Istvánné szül. Sziráczki Mária, 1942. 22 Adatközlő: Hlavács Istvánné szül. Albert Zsuzsanna, 1934. 23 FLÓRIÁN 1997. 699. 127
