A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Seres István: A pestis Kötegyánban és Sarkadon 1738-ban
Seres István jobbágy és nyolc zsellér élt a helységben.10 A Rhédey család birtokába visszakerült település további történetének ismertetésétől most eltekintünk, csupán azt említjük meg, hogy az 1735-ben kitört kuruc felkelésbe közel harminc helyi lakos keveredett bele.11 Mint fentebb írtuk, Remete megszűnésének idejét és okát a szakirodalomnak nem sikerült tisztáznia. Az 1738-ban kitört pestisjárvány itteni elterjedéséről szóló hivatalos jelentéseknek és vizsgálatoknak köszönhetően azonban az első kérdést viszonylag könnyen meg tudjuk válaszolni. A pestis Bihar vármegyei kitöréséről szóló iratok ugyanis 1738. október elején még mindig új telepítésű községnek nevezik Kötegyánt; Bucsy Mihály október 3-i levele szerint pedig a remetei lakosság az elmúlt tél folyamán, tehát 1737-1738 fordulóján költözött át a „szomszéd puszta Köte Remete erdeire”.12 Egy 1738. október 9-én, Remetén (!) lefolytatott vizsgálaton megjelent négy helyi lakos korábban Remetén élt, vallomásuk felvételekor viszont már az újratelepült Kötegyán lakosai voltak. Bihar vármegye október 27-i jelentése ugyancsak az újtelepítésű Kötegyánt említi, azzal együtt, hogy Remete lakosai szétszóródtak, majd újra összegyűlve Kötegyánban teremtettek új otthont maguknak.13 A szokás nagy úr, ennek tudható be, hogy november elején még a Nagyszalontán élő vármegyei esküdt, Győry Gáspár és Bucsy Mihály alispán is Remetéről, ill. a remetei lakosokról emlékezett meg, holott mindketten tisztában voltak a helység megszűnésével. Mi több, október 25-én Károlyi Sándor is Remete nevű helységet nevezett meg a térség pestissel fertőzött települései között.14 (Győry Gáspár 1739. január 3-i jelentése egyébként a Kötegyánban élő remeteieket említi.) Megfelelő források nélkül csak gyaníthatjuk, hogy Nemeskerekihez, Fáshoz és Gerlához hasonlóan Remete elnéptelenedésében is a környezeti viszonyok (feltehetően itt is a bel- vagy árvíz) játszhattak közre. Erre utal, hogy a lakosság még a téli hidegben is vállalta a viszontagságokkal járó költözést. Az új otthon megteremtése azonban még hosszú ideig elhúzódhatott, mivel a helyiek Győry Gáspár szerint még novemberben is kezdetleges kunyhókban éltek. Most pedig térjünk rá dolgozatunknak a pestis kötegyáni és sarkadi megjelenését bemutató második részére! Dávid Zoltán megállapítása szerint az 1738-tól 1743-ig tartó pestis egyike volt a hazánk lakosságát leginkább megtizedelő járványoknak. Az országos összesítés adatai szerint 250 000 embert ragadott el, Ma10 DANKÓ-KOZER 1960. 26-27. " Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a felkelés forrásaiban egy szó sincsen arról, hogy a remeteiek „papjuk vezetésével” csatlakoztak volna a felkeléshez, mint ahogyan a Kötegyán című munkában olvashatjuk. A helyi lelkész valóban a felkelőkkel való együttműködés gyanújába került, de különösebb terhelő bizonyítékok hiányában még csak vádat sem emeltek ellene. 12 Búcsy Mihály levele Károlyi Sándornak. Nagyvárad, 1738. október 3. MOL P 398. KCSL Missiles. Nr. 9447. 13 Minderre lásd a Függelékben közölt tanúkihallgatást, valamint az ahhoz írt lábjegyzetet. 14 Károlyi Sándor levele Batthyány Lajosnak. Nagykároly, 1738. október 25. MOL P 1314. Batthyány cs. It. Missiles. Nr. 81255. 98
