A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)

Seres István: A pestis Kötegyánban és Sarkadon 1738-ban

A pestis Kötegyánban és Sarkadon 1738-ban

gyarország és Erdély akkori népességének 5%-át. A vármegyei adatok összehasonlítása alapján Biharból volt a legtöbb áldozat, Dávid számításai szerint összesen 34 900 fő,15 míg Debrecen szabad királyi városból 8645 lakos hunyt el pestisben. A járvány Erdélyből, egészen pontosan Nagyszebenből indult ki, majd Magyarország déli részein részben nyugat, részben pedig észak felé húzódott. A Károlyi Sándorhoz befutó vármegyei heti jelentések alapján Dávid Zoltán úgy vélte, hogy a járvány Biharban 1738 októberének végén jelent meg, és az első fertőzött települések Sarkad, Kötegyán, Szalonta és Nagybajom voltak. 1739 tavaszán újabb erőre kapott, a helységek másik részében viszont csak az év végén észlelték a betegséget. Az első hullám 1740 elejéig a vármegye 79 helységén vonul át, és 22 436 embert ragadott magával. Ekkor volt egyébként a debreceni járvány is.16 A Tiszántúlon tomboló járvány megfékezésével az uralkodó az egykori kuruc generálist, Károlyi Sándort bízta meg, aki a kerület teljhatalommal felruházott egészségügyi biztosaként szigorú biztonsági intézkedéseket hozott annak lokalizálása érdekében. A vármegyék, városok és falvak elöljárói, az ideiglenesen kinevezett commissariusok szinte napi pontossággal küldték hozzá jelentéseiket a halálos kór elleni óvintézkedésekről; a pestis kötegyáni és sarkadi pusztításáról viszont elsősorban nem a járványügyi aktákból, hanem a Károlyi levéltár személyenkénti levelezést tartalmazó anyagában („Missiles”) található levelekből értesülhetünk. Természetesen akadnak máshol is hasznos források, így pl. Bihar vármegye első óvintézkedéseiről Búcsy Mihály Bihar vármegyei alispánnak a Debrecen város levéltárában található híradása tudósít. Ebből kiderül, hogy a pestis először a Marostól délre első „Bánátus”, azaz a Temesi Bánság területén jelent meg, Arad vármegye azonban már elég korán - úgy tűnik, május első napjaiban - értesítette a bihariakat, hogy a szomszédos Zaránd vármegyében levő Kuvin és Kovasznicz helységekben is felbukkant a járvány. Rögtön a levél érkezése utáni második napon összehívták Bihar vármegye nemesi közgyűlését, és döntést hoztak arról, hogy a vármegye „ármásai” (fegyveresei) a nagyváradi püspökség hajdúival együtt, 25-én kivezényeltetnek a Fekete- Körös mentére, amely Bihar természetes határa Zaránddal. A fegyveresek parancsot kaptak, hogy senkit se engedjenek át, és felhatalmazták őket, hogy ha valaki erőszakkal akar átkelni a folyón, akár puskával szólítsák fel a visszatérésre, s ha nem engedelmeskedik, rá is lőhetnek. Aki viszont megfelelő passzussal (úti okmánnyal) rendelkezve akar átjönni a vármegyébe, annak előbb Nagyzerindre kell mennie, és onnan tovább Remetére. „Remetén pedig vagyon immár olly ell rendelt emberünk, az ki az szüksíges passussokat meg tugya visgálni” - tájékoztatta május 8-án Debrecen városát Búcsy Mihály alispán. A gyűlés határozatát egyébként Arad vármegyének is megküldték azzal a felhívással, hogy azt Zarándban is hirdessék ki,

15 Az első, 1738-1740 közötti hullám 22 436; a második, 1742-1743. évi pedig 12 464 áldozatot követelt. DÁVID 1971. 183.

16 DÁVID 1971. 181-182.

99