A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Barkóczy László - Fülöp László: Horváth Marinith Ferenc, a gyulai vár parancsnoka (1566)
Horváth Marinith Ferenc, a gyulai vár parancsnoka (1566) ü - w fezwlth, Ezwsth, Egiwth ü - i miwemeth, pispeketh. A mássalhangzók jelölése Nem térnek el a ma használatos magyar betűformáktól a következők: b, d, f, h, 1, p, r, s (a zs nem fordul elő egyetlen alkalommal sem). A rövid és hosszú mássalhangzók jelölése szintén esetleges és nem következetes. Jelöli a hosszúságot az ennek, tertinnek, a33onnak, ugyanakkor röviden írja a kel, elensige, elene stb. szavakban. Mivel hazánkban csak 1832-ben szabályozták egységesen a magyar helyesírást és az egyes hangoknak megfelelő betűket, ezért a 16. században iskolánként, mesterenként és egyénileg is eltérően oldottak meg hangjelöléseket. Marinith végrendeletében a következő megfeleltetések olvashatóak (a megfeleltetések a magánhangzók mintáját követik): c - eh ferench (kétszer) cs - eh Chazarnak,segichigiwel, pechetem g - gh megh (többször is) gy - gi Magiar, hogi (háromszor), nagi, hagiö gy - g Kegelmes, gwlaban, germekimnek j - i feiemeth, Aianlon k - c, eh Capitania, Christws ly - 1 kiral, Jlen m - é, ö wethné, hagiö (háromszor), wetné n - d, ö wadnak (archaikus alak), testamétö ny - ni, n Capitania, kenergek sz - 3 a33onnak, onagj, elmarnak sz - z Zerenchere, Elwzer t - th Jlethemeth, pispeketh, wramath, mith ty - th athamfiajth v - w horwath, warara, warosara z - s Jesus, Meltostasek. Alaktani jelenségek a végrendeletben Már a 16. században is achaikusnak számítottak a következő szóalakok: wa- ronk, mindeneknek, Jwwende (jövő idejű igealak), wadnak (vannak). Az írásban jelölt teljes hasonulás több esetben nem történik meg: tarsom wal, pechetem wel. Az es valamikor nyomatékosító szó, nyomatékosító elem volt. Hangalakja és funkciója csak később különült el. Még ekkor jelölte az és, valamint az is kötőszót is: Cha- zarnak es kiralnak; es annak es. Az egybe- és különírás következetes az igekötők önálló, különírt szóként történő jelölésében (megh gondolwan, Megh tekinthwin), azonban esetleges más esetekben (fw kephen, Meg wathom, hazas tarsomnak). A határozott névelőnek csak egyetlen alakja használatos még az iratban (az Romaj, az 75 T
