A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Farkas Roland: Adatok a Tiszántúl csigafaunájához III. A Szamos hullámtere és a Tisza hullámterének Tiszabecs és Tiszakóród közötti szakasza
Adatok a Tiszántúl csigafaunájához III. Olcsvaapáti: Erdő-rész, 9B erdőrészlet, puhafás ligeterdő, 2006. 05. 30. (2); puhafás ligeterdő a komptól É-ra, 2006. 05. 30. (1); Szamosangyalos: Báró-tag, a kanyarulat É-i részén, puhafás ligeterdő, 2006. 05. 27. (1); Tiszabecs: Itató, 3M erdőrészlet, puhafás ligeterdő, 2007. 11. 02. (1); Tiszacsécse: Kis-mező, kubikgö- dör a falu Ny-i részén levő lejárótól K-re, puhafás ligeterdő, 2007. 11. 01. (1); Tiszakóród: Hullámtér, kubikgödör a töltés belső oldalán, akácos, 2007. 11. 01. (1); Tunyogmatolcs: Kis-almatolcs, holtág vége, puhafás ligeterdő, 2006. 05. 28. (1); Vásárosnamény: Halovány-tó, 43C erdőrészlet, puhafás ligeterdő, 2006. 05. 29. (2); Szapoly-kert, 74A erdőrészlet, puhafás ligeterdő, 2006. 05. 30. (1). Hullámtéri élőhelyek csigafaunájának jellemzése A hullámterek fátlan növénytársulásai Az intenzíven művelt szántóföldeket leszámítva, a vizsgált hullámtereken viszonylag alacsony borítást értek el az egyéb fátlan társulások. Ugyanakkor változatos megjelenésűek, jellegzetes képviselőik voltak a legelők, magassásosok, mocsárrétek, nádasok és gyalogakácosok, ritkán a magaskórós élőhelyek. Ugyancsak ide sorolhatók egyes kubikgödrök és csatornák, árkok is. Legelők A legelők területén kifejezetten fajszegény, alacsony egyedszámú csigaegyütteseket lehetett csupán találni, többnyire tágtűrésű, közönséges fajokkal. A mélyebben fekvő területeken pedig kizárólag időszakos vízborítást kedvelő vagy elviselő fajok kerültek elő. Magassásosok és mocsárrétek A magassásosok és mocsárrétek elsősorban meanderekben, legelők mélyebb fekvésű részein, esetleg erdőszéli árnyas helyeken jelentek meg. Bár a vegetáció struktúrája alapján egymástól meg lehetett őket különböztetni, malakológiai szempontból ez a két élőhelytípus nem mutatott egymástól lényeges különbséget. A magassásosok és mocsárrétek a hullámtér legszélsőségesebb vízellátottságú élőhelyei közé sorolhatók. A meanderek, mélyedések, amelyekben kialakultak, ritkán voltak mélyebbek 1-2 méternél. Az áradások időszakán kívül a talajvíz mozgása miatt bennük a vízszint szélsőségesen változhat. A magas talajvízszint, a tartósabb csapadékos idő hatására megtelnek, de ugyanakkor az év jelentős részében területük legnagyobb része teljesen ki is száradhat. Különösen a Csengersima és Zajta közötti Szamos hullámtéren látványos ez a jelenség, ahol évtizedek óta nem volt jelentős áradás. A magassásosok szélsőséges viszonyaihoz az időszakos vizeket tűrő fajok képesek csak igazán alkalmazkodni. A vizsgált mintavételi helyeken domináltak az Anisus spirorbis, Segmentina nitida és Galba truncatula fajok, az első kettő egyes 33
