A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Farkas Roland: Adatok a Tiszántúl csigafaunájához III. A Szamos hullámtere és a Tisza hullámterének Tiszabecs és Tiszakóród közötti szakasza
Farkas Roland helyeken tömegesen volt jelen. Mellettük ugyan többnyire megjelentek üdébb gyepekre jellemző fajok, de nem rendszeresen, és kivétel nélkül alacsony egyedszám- ban. A Carychium minimum egyedszáma a fenti élőhelyeken például sehol sem haladta meg a mintánkénti 4-5 egyedet. Jobb minőségű élőhelyet jelző fajok pedig, ha elő is kerültek, már egyfajta átmeneti jellegű élőhelyet jeleztek. Ilyen volt például a Nesovitrea hammonis, amelynek kósza egyedei magassásosból vagy mocsárrétről csak akkor kerültek elő, ha azok valamilyen erdő közelében helyezkedtek el. Érdemes megjegyezni, hogy a nagy számú mintavétel ellenére a Csengersima és Zajta közötti hullámtérről olyan közönséges fajok hiányoztak, mint a Pseudo- trichia rubiginosa, a Cochlicopa lubrica vagy a Zonitoides nitidus. A magassásosok szegényes faunájuk ellenére fontos szerepet töltenek be, mert a Csengersima és Zajta közötti hullámtéren a néhány fennmaradt erdő mellett ezek képezik a legnagyobb kiterjedésű természetközeli állapotú területeket az intenzíven művelt szántóföldek között. Másodlagosan kialakult nádasok és gyalogakácosok A kubikgödröket és néhány holtág szélét leszámítva nádasok jó vizel látottsá- gú, feltételezhetően huzamosabb ideje nem használt kaszálókon és üde réteken alakultak ki. Hasonló módon a gyepgazdálkodás elmaradása vezethetett egyes gyepeken a gyalogakác záródott állományainak kialakulásához. Ezeken az élőhelyeken mind a gyalogakác, mind a nád egy természetközeli élőhelystruktúrában másodlagosan megjelent élőhelymódosító tényező. A dúsabb és magasabb aljnövényzet az erősebb árnyékoltság és a nagyobb mennyiségű szervesanyag-felhalmozódás a ma- gassásosokhoz képest lényegesen jobb életfeltételeket biztosított. Ennek megfelelően ezeken az élőhelyeken minden esetben nagyobb diverzitást lehetett tapasztalni, és jóformán teljesen hiányoztak a vízi és időszakos vizeket kedvelő fajok is. Ugyanakkor a fajkészletet itt is közönséges fajok alkották, kiemelhető fajok nélkül. Ezekkel az élőhelyekkel legnagyobb kiterjedésben a Szamost közvetlenül kísérő hullámtéren lehetett találkozni. Kiszáradó árkok és csatornák A teljes vizsgált hullámtér legkisebb összterületű élőhelyeiről van szó, ahol a csigafauna összetételét az előző élőhelyekhez képest több tényező befolyásolja. Előre kell bocsátani, hogy vizsgálataim elsődleges célja a szárazföldi fauna vizsgálata volt, ezért csatornák esetében csak abban az esetben vettem mintákat, ha azok teljesen ki voltak száradva, és mélységük elérte a 1,5-2 métert. Ilyen árkokat és csatornákat csak a Csengersima és Zajta közötti hullámtéren találtam. Maguk a csatornák, viszonylag egységes keresztmetszetük ellenére, változatos növényzettel voltak borítva. A kaszált oldalú szakaszok mellett több helyen gyékény, csalán vagy sás borította a csatornák alját és oldalát, de akadt olyan hely is, ahol az oldalából növő gyalogakác árnyalta le. A csatornák külön tárgyalását azért tartom szükségesnek, 34
