A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Mihályról, a festő nevét viselő múzeum új állandó Munkácsy-kiállítása bemutatásának ürügyén
Gyarmati Gabriella eredményt, egyik fedőréteg alatt sem találtunk más ábrázolást vagy vázlatot. Viszont ha belegondolunk, ezen nem is kell csodálkoznunk, ugyanis a kosztümös szalonképek elsősorban eladásra készülnek, és valószínűsíthetően a legmegfelelőbb kompozíció hosszas, a kép felületén való keresgélésére, ha szeretné, akkor sem nyílna a festőnek e tárgycsoport esetében lehetősége. (Más kérdés, hogy a Végvári Zsófia által a korábbiakban megvizsgált festményeket a későbbi átfestések miatt felvetődő kérdések tisztázása okán röntgenezték meg.) Krisztus Pilátus előtt / színvázlat (1880-1881; olaj, vászon; 138 x 199,8 cm; jelezve jobbra lent: M. de Munkácsy 1881; Magyar Nemzeti Galéria; leltári szám: 2565) Az 1870-es évek végén Munkácsy és a karrierjének egyengetését nem érdek nélkül vállaló, ezért olykor alkotói orientációját is alakítani kívánó Charles Sedel- meyer olyan látványos és közérthető témát keres, amely híven szolgálja a festő művészi hírnevének öregbítését, valamint az egyébként is virágzó műkereskedelmi üzlet helyzetének még további javulását.45 Az újabb nagy erőpróbára készen álló Munkácsyval egyetértésben választja Sedelmeyer témaként „minden idők legnagyobb vértanúját, Krisztust, az Istenembert”.46 Munkácsy bibliai tárgyú kompozíciókban korábban nem gondolkodik, így az első Krisztus-kép előkészítése igen nagy koncentrációt és körültekintést kíván tőle. Jó darabig csupán érleli az elképzelést, és a művészettörténet hasonló tematikájú alkotásainak megismerésén fárad. A vallásos pátosz megjelenítésének lehetőségeit szintén komolyan meg kell fontolnia. Az előbbiek mellett figyelemmel kíséri a keletkutatás és a régészet akkori eredményeit, amelyek segítik a környezet, az architektúra, a kellékek és a viselet megválasztásában. Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy Krisztusa arcához viszont nem a hagyományos zsidó karaktert kívánja mintaként alkalmazni. Nagyrészt az előbbiek nyomán lesz „az orientalizáló historizmus leginkább ünnepelt mestere...”, melynek lényegét Sinkó Katalin ekképpen foglalja össze: „Az orientalizáló biblikus képek a korszak keletkutatóinak nézeteire reflektálnak, miszerint az életmód, a szokások, a viselet és háztartás terén Eszak-Afrikában, Szíriában, Palesztinában vagy a törököknél a bibliai idők óta majdnem minden változatlanul maradt fenn, így tehát a keleten végzett kortárs stúdiumok voltaképpen az »ókori« adottságokat találják.”47 45 Perneczky Géza szerint: „Munkácsy külső karrierjének iránya a szuperprodukciók felé tartott... (...) Munkácsy első Krisztus-képének, a Krisztus Pilátus előttnek a története - utólag visszatekintve rá - kísértetiesen hasonlít egy modern filmprodukció elkészítésére és forgalmazására.” (PERNECZKY 1970. 35). A szerzőnek igazat kell adnunk, bár az a mód, amit Sedelmeyer a mű népszerűsítésére választ, a 19. század végén nem tekinthető sem újdonságnak, sem egyedinek. 46 Idézi: VÉGVÁRI 1958. 211. 47 SINKÓ 2005. 66-67. 322
