A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Mihályról, a festő nevét viselő múzeum új állandó Munkácsy-kiállítása bemutatásának ürügyén
Munkácsy Mihály ról, a festő nevét viselő múzeum új állandó Munkácsy-kiállítása... hátnál11 című képről, miközben tudjuk, hogy szobalányuk volt e munkák modellje. Ahogyan Végvári Lajos összefoglalja ezt a problematikát: „Munkácsy beleérző, alakító fantáziája igen erős volt, s a modell csak emlékeztető szerepet kapott munkájánál. (...) Megállapítható (...), hogy a karakter és a mimikái kifejezés alakítása nem a modell hatására történt: a modellt csak segítségül hívta a benne élő elképzelések, víziók realizálására.”12 Bár tudott, de az előbbi is bizonyítja, hogy a realizmus nem a látható valóság szigorú hűséggel történő másolását jelenti. Aki effajta szolgalelkűségre szegődik, annak egyébre alig, leginkább „kézügyességre” van szüksége. A jelenleg tárgyalt kép nőalakjának kezében lévő tálcára helyezett csendéleti részlet üvegpoharainak szinte érezzük hűvös érintését, a citrusfélék hámozott héjának megjelenítési módja viszont úgy tűnik, változott egy keveset Willem Kalf óta. Mind az arc és a kezek, mind pedig az öltözék elemeinek megfestése bizonyos fajta klasszikus hatást kiváltó puritánságot sugároz, az egyszerű gallérral díszített fehér inget különösen gazdag felületalakítással modellálta. Meg kell jegyeznem, hogy ennek a képnek, és tulajdonképpen ennek a leánynak ismerjük a „kistestvérét”. A Móra Ferenc Múzeum tulajdonában lévő, azonos című és tárgyú festmény13 (8. kép) egy kisebb méretű változat (egyes szakértők szerint vázlat,14 de Végvári Lajos szerint a Sebesült vándor című képhez készülő tanulmány,15 amely szép kis leányt ábrázol ugyanabban a pózban, majdnem azonos ruhában, tálcára szinte ugyanúgy helyezett csendélettel.16 A két alak olyannyira hasonló vonásokat hordoz, hogy először az a benyomásunk támad, a kisleányból cseperedett fel ez a nemes vonásokkal bíró szép és büszke nőalak17.18 11 Leány a kútnál (1874; olaj, vászon; 73,2 x 59,5 cm; jelezve jobbra lent: M. de Munkácsy 1874; Magyar Nemzeti Galéria; leltári szám: 2560). 12 VÉGVÁRI 1958. 164. 13 Leány tálcával / Felszolgálólány (1974-1876; olaj, fa; 55 x 36 cm; jelezve jobbra lent: Munkácsy; Móra Ferenc Múzeum; leltári szám: 50.683.1). 14 BOROS 2005b. 148; BAKÓ-BOROS-VESZPRÉMI 2005. 229. 15 VÉGVÁRI 1958. 128. 16 A v. Pákh Imre műgyűjtő Munkácsy-kollekcióját Közép-Kelet-Európában bemutató vándorkiállítás néhány helyszínén (Kaposváron, Szegeden és Békéscsabán) mindkét tábla szerepelt, az összehasonlításban a figyelmesebb szemlélőknek nagy öröme telt. 17 Molnos Péter a két kép közti relációval kapcsolatban feltűnő kvalitásromlásról beszél, amelyből a vázlat egyértelmű vesztesként kerül ki. „A nagyméretű változaton hiteles, őszinte, komoly festői hang szólal meg, melynek nemes súlya és telt mélysége van, míg az egyébként virtuózán megoldott, tanulmánynak »titulált« testvéréből felszínes, vékonyka fecsegés árad.” MOLNOS 2005. 95. 18 Amikor a képet évekkel ezelőtt felfedeztem a Móra Ferenc Múzeum dísztermében akkor látott állandó kiállításban, magam inkább elcsodálkoztam a békéscsabai és a szegedi kép között felfedezhető nyilvánvaló hasonlóságon (rokonságon). A Magyar Nemzeti Galéria 2005-ben megrendezett Munkácsy a nagyvilágban című kiállításán, amikor végre hosszú várakozás után magam is láttam a két képet egymás mellett, a táblák közti kvalitásbeli különbség - Molnos Péter által leírt - drámai mértéke nem tűnt fel. Amit a szerző hiteles, őszinte, komoly festői hangnak nevez, melynek nemes súlya és telt mélysége van, inkább a kép szereplőjének karakteréből és sugallt jelleméből árad, nem pedig a festői megoldásokból vagy a technikai kivitelből. E kettő pedig nem keverendő. 313
