A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)

Sz. Kürti Katalin: Munkácsy művészbarátai, társasági élete 1871-1896 között. A festő párizsi szalonja

Sz. Kürti Katalin

főispánja volt.) Ormos 1874-es párizsi útján örömmel látta Munkácsy sikereit, 1878-ban azonban nem volt jó véleménye. Megdöbbentette a festő divatos, dendys öltözködése, ugyanakkor túlhajszoltsága, a palota túlzott luxusa. Épp ezért tűnik groteszknek egy találkozás, amelyet feleségének írt le Munkácsy 1877 nyarán. A parkban egy magyar kunyerált tőle, de nem adott neki, mert mint írta: „e percekben magam sem vagyok gazdag. De viszont olyan nehéz elhitetni, hogy nem tudok pénzt adni, ha egy Legendre utcai palotában lakom/”10 *

Sikeres évek

A Műteremben (1876) és a korai szalonképek éppoly sikert hoztak, mint életképei (Zálogház, Éjjeli csavargók). A szakma és a közönség egyaránt elismerte, művei magas áron keltek el Párizsban, Londonban és Amerikában. Goupil mellett a londoni J. Staats Forbes, Schenk és Michel Knoedel értékesítette munkáit. Az utóbbi kérésére már a 70-es évek közepén elkezdte a XIII. Lajos korabeli kosztümös képeit festeni. Nem volt öröm csinálni ezeket, de egyre nagyobb igényeihez pénz kellett. Több jelentős művész segítő szándékkal, barátsággal közeledett hozzá, így az orosz M. Antokolszkij, a belga A. Stevens és a már említett német W. Leibi, G. Dóré, P. Puvis de Chavannes. Amikor megkapta Munkácsy a francia becsületrend tiszti fokozatát, valamennyien gratuláltak neki. A. Pettenkoffen - aki ekkor műtermet keresett Párizsban - értékes tanácsokkal látta el a Milton festésekor. Pettenkoffen és Paál révén ismerte meg Sedelmeyert is. Sajnos, a későbbiek során nem ezekre a művészekre hallgatott, hanem a jelentéktelen F. E. Bertierre és C. Chaplinre.

Felesége akaratos természete, féltékenysége egyre nagyobb gondot jelentett, hozzájárult mindehhez kezdődő betegsége. 1877 nyarán egyre többet panaszkodott álmatlanságra, fej- és szemfájásra. A Milton festése közben keserű humorral írta: „Szemem nyugtalanít, elmegyek Weckerhez, mert, hogy vakot festhessek, ahhoz jól kell látnom”,u Új, egyetemes témákat keresve fogott hozzá a Miltonhoz, a nagy művelődéstörténeti képhez. Biztosan régen foglalkoztatta az angol költő sorsa, de most saját életével hozta összefüggésbe. A lélekben, alkotóerőben még gazdag, de testben hanyatló művész alakját, azaz a sajátját fogalmazta meg festményén. A. Goupil vonakodott megvásárolni a nagyméretű Milton az „Elveszett Paradicsom” -ot diktálja leányainak című képét. Ekkor jelentkezett (Kari) Charles Sedel- meyer (1837-1925) műgyűjtő, aki átvette és a Párizsi Világkiállításon bemutatta a festményt, ahol az tiszteletbeli aranyérmet kapott. Kritikusok sora méltatta, pl. Albert Wolff a Le Figaro-ban. A sikereket az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója is honorálta: Ferenc József vaskorona rendjelet és nemesi címet adott Munkácsynak (1879, 1880).

10 FARKAS 1952. 99.

" FARKAS 1952. 108.

290