A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Sz. Kürti Katalin: Munkácsy művészbarátai, társasági élete 1871-1896 között. A festő párizsi szalonja
Sz. Kürti Katalin majd a Köpülő asszonyt, a Rőzsehordó nőt. Ez a monumentális hatású kép barbizoni élmények drámai sűrítménye. Paál Lászlóval együtt dolgoztak itt, aki 1873-ban telepedett le Barbizonban, C. F. Millet házához közel. A bensőséges tájfestészet, a paysage intime képviselői természetimádók voltak, művészetük közelített a plein air festészethez. Az alapítók közt találjuk Ch. F. Daubignyt, akinek Munkácsy nagy tisztelője volt (festményt is őrzött tőle). Nem tudni pontosan, találkozott-e vele személyesen 1873-ban. Ekkoriban dolgozott ott C. Corot, N. Diaz, J. Dupré, Th. Rousseau, a holland Mesdag, a német Beckmann, az osztrák Ribarz, a svéd C. F. Hill és régi ismerőse, August von Pettenkoffen. Munkácsy Camille Corot tisztelője volt, s biztos, hogy találkoztak is. Erre utal az a tény, hogy később művésztársaival együtt tiltakozott Corot mellőzése miatt. Barbizon hatását őrzik erdőrészletei (Colpachi park, Erdőrészlet két alakkal, Alkonyaikor, Erdő belseje). Legmesszebbre a Poros út I. változatával jutott, amely igazi plein air kép. Párizsban Gustave Dóré, Th. Gautier leánya, Judith révén és később Zichynél ismerte meg az orosz M. Antokolszkijt, a belga F. Ropsot, E. Hammant, az Alföldünket is látogató osztrák O. Thorent. Korán kapcsolatba került Jaques Jean Hennerrel, a francia klasszicizmus képviselőjével. 1873 nyarán igen jó kritikát kaptak a francia lapokban a Bécsi Világkiállításon bemutatott képei. Sem ott, sem a párizsi Salonban ekkor nem nyert elismerést a Tépéscsinálókra, de örömmel és elégtételt érzőén írta menyasszonyának: „az egész művésztársaság dühös, hogy képemet nem jutalmazzák éremmel, sőt a zsűri ellen tiltakozás van folyamatban, melynek már majdnem 200 aláírása van”.3 Nem sokáig kellett várnia: 1874-ben másodosztályú érmet nyert a Salonban Zálogház és Éjjeli csavargók című képe. Hamarosan francia festőbarátokra is szert tett: megismerkedett Pierre Puvis de Chavannes-nal, E. Duezzel, É. Detaille-lel, Jules Bretonnal, Charles Chaplinnel. Tisztelői közé tartozott a fiatal Van Gogh, aki 1875-1876-ban a Goupil cég alkalmazottja volt. Otthonteremtés Párizsban A fiatal festő gyakran vendégeskedett Luxemburgban Colpachon, tisztelte de Marches bárót és szerelmes lett feleségébe. Megismerkedésük idején a festőnek maga a név is kedves volt, hiszen korán elvesztett édesanyja is Cecilia volt. A békéscsabai sivár gyermekkorban a Steiner-kúria és nagynénje szalonja jelentette számára a biztonságot. Ennek az otthonra találásnak a lehetősége jött el 1873 után. 1874-ben, miután de Marches báró meghalt és a gyászév letelt, a festő feleségül vette az özvegyet, Cécile Papier-t. 1874 augusztus-szeptemberében Svájcba, Olaszországba és Magyarországra utaztak nászútra. Ekkor látta a festő Velencében, 3 FARKAS 1952. 76. 286
