A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)

Sz. Kürti Katalin: Munkácsy művészbarátai, társasági élete 1871-1896 között. A festő párizsi szalonja

Munkácsy művészbarátai, társasági élete 1871-1896 között

a Scuola di San Roccóban Tintoretto híres passiósorozatát, amely később nagy szerepet játszott Krisztus-képei születésében.

Párizsba visszatérve a Cécillel már előzőleg berendezett műteremlakásba érkeztek, amely a rue Lisbonne-on állt. Régi inasuk, Jean és szakácsnőjük várta őket, akit az idelátogató csabaiak megismertettek a magyar ízekkel. Reök István, a nevelőapja 1874 tavaszán látogatta meg; unokaöccse, Iván pedig állandó vendége volt. 1875-1876 telén Munkácsy gyakran ellenőrizte (két kutyája kíséretében) palotájuk építését a Legendre utcában. Ez volt Párizs legdrágább negyede, a Monceau park mellett. Itt laktak a kor hírességei, így pl. a festő P. Puvis de Chavannes, E. Meissonier. Az építkezés már előrevetítette Cécile nagyszabású terveit, egyelőre azonban szerényen éltek. Mint nagybátyjának, Reök Istvánnak írta 1876 tavaszán: „a telet igen csendesen töltöttük, egyetlen egyszer voltunk színházban, hanem igen gyakran ebéden, intim társaságokban”.4

Az úri negyedben épült Rue Legendre-beli műterempalota lett a helyszíne szalonképeinek, amelyeket 1876-tól kezdett festeni. Az új téma és műfaj eleinte kedvére való volt, tükrözte boldogságát, pompaszeretetét. Sötét, komor világa helyett színgazdag, vidám jeleneteket festhetett, amelyek saját környezetéhez hasonló helyszínen jelennek meg. Rajtuk szép, gondtalan nők csevegnek, babát látogatnak, olvasnak, gyermekekkel, kutyákkal játszanak. 1876-ban a párizsi Salonban mutatta be Műteremben című festményét, amelyről Paul Mantz ezt írta: „Ez a festmény eseményt jelent Munkácsy pályáján. Igen örvendetes megtérést, szabadulást a fekete színtől, szökés szürkeségek megbecsülését. A megfestés módja csodálatos. Munkácsy így még nem festett. Az ecset futása könnyed és kifejező, némelyik részlet a széles és biztos festés remeke. ”5 A kép Munkácsy életérzésének kifejezője volt: úgy ábrázolta magát és Cécile-t új műtermében, hogy a festmény megtalált biztonságát tükrözte. Ez azonban csak rövid ideig tartó nyugalom volt, jöttek házaséletének gondjai, és bekövetkezett egészségének romlása is. Sokan és sokféleképpen értelmezték feleségével való kapcsolatát. Legtöbben az asszonyt okolták a festő megfeszített munkatempójáért, megalkuvás-sorozatáért.

Milyen ember volt Cecilé Papier? Kispolgári környezetből emelkedett ki, ebben jól neveltsége és szépsége is segítette. Az 1860-as, 70-es évek fordulójáról származó fotók finomnak, jól öltözöttnek mutatják. Érthető, hogy meghódította a nála jóval idősebb és gazdag de Marches bárót. Munkácsy 1872-ből származó festménye ugyancsak szépnek, elegánsnak mutatja, idealizálja - ezt mondhatjuk a jegyességük idején készült portrékra is. Az 1875-ben festett arckép már akaratosságára, keménységére utal. Cécile célja az volt, hogy önbizalmat adjon férjének, újabb és gazdagabb megrendelőket szerezzen, s ehhez méltó nagyvilági környezet, társa4 CZEGLÉDI 1976. 52.

5 A Le Temps 1876. VII. 24. számában megjelent cikkét idézi FARKAS 1941. 33.

287