A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Cs. Szabó István: Temetkezési szokások Békés megye református településein (Füzesgyarmat, Gyoma)
Temetkezési szokások Békés megye református településein a halottas házhoz. Körösnagyharsányban ezt a harangozást „lelkészi indulónak” nevezik. Ezután következik a „kísérő harang”, mely a halottas háztól a temetőbejutásig tart. A toronyból ugyanis látta a harangozó, mikor indult el a menet. Amióta ravatalozóból temetnek, a lelkészi „beszéd" után - amely 20 perc időtartamú - húzzák 10 percig a „kísírőt” (kb. ez idő alatt érnek a sírhoz) mindkét haranggal. A sírnál történik a „végső búcsú”. Újabban a halálesetek, temetések évfordulójára kérnek a hívek „emlékharangot", mely 10 perc időtartamú mindkét haranggal. Ameny- nyiben „más határon hunyt el az ugrai polgár”, húznak neki 10 perces jelzőharangot, s a temetése napján a temetés előtti „tízpercest”,28 Csökmőn két harang van: az egyik 366, a másik 166 kg. Amikor a funerátor bejelenti a halálesetet az egyháznál, akkor „hírharangot” húznak a nagy haranggal: férfinek háromszor, nőnek kétszer megszakítva, a megszakítások között négy-öt percig, majd mindkét harangot összehúzzák. Hat éven aluli „kis halottnak” csak a kis haranggal harangoznak: fiúnak négyszer, lánynak háromszor, 5-5 perces megszakításokkal. Amióta ravatalozó van, a „gyűlőre ’’-harangot a temetés napján két haranggal húzzák 8-10 percig, amikor a lelkész elindul a parókiától. Amennyiben a „halottas felek” elkérik a tanács vagy a termelőszövetkezet hintóját, akkor 10 percig, ha gépkocsival viszik ki a lelkészt, akkor 3 percig szól a „gyűlőre ’’-harang. A „kiharangozás” - amikor még háztól temettek, s a „gyászolók” lovaskocsikkal mentek a „gyászkocsi” után - egészen a temetőig szólt úgy negyedóráig. Most csak a ravatalozótól a sírig szól. A kiharangozás a nagyharanggal történik.29 Füzesgyarmaton, amikor a halottat az egyháznál bejelentették, „felizentek a harangozónak, hogy csendítsen”. Ilyenkor a hívek körében elhangzott a kérdés: „Na, ugyan kinek csendítenek?” Gyermekkorú halottnak a kis harangot; konfirmált fiatalnak, legény vagy eladólány sorban lévőnek a középső harangot húzták meg. Mindkét esetben fiúnak kétszer rövidet, leánynak egyszer rövidet. Felnőtt férfinek, nőnek a nagy haranggal harangoztak: férfinek háromszor, nőnek kétszer rövidet. Mindegyik esetben nemenkénti harangozási rend után a megszakításokat követően összehúzták mindkét harangot negyedóráig. Szegény embernek a kis harang „csilingelte: ringy-rongymódos gazdának, asszonynak „pompaharang” is szólt: „gabonája, búzája van elég, van elég” - hangzott a mondóka. Csendítés után a temetésig nyáron reggel ötkor, déli tizenkettőkor, este hatkor „pompáztak”-, télen reggel hat és este öt óra volt a pompázás ideje, majd mindkét harangot összehúzták negyedóráig. Amikor a két kis harangot elvitték a háborúba, csak a nagy haranggal csendítettek.30 Gyomán nagy időt megélt adatközlőim emlékeztek arra, hogy az elhunyt lakhelyét „onnét is meg lehetett tudni, hogy amerrűl lakott, arrúl-felül kitűzők a to28 Kalmár János közlése, Biharugra. 29 Kádár Dániel közlése, Csökmő. 30 Ibrányi Sándor, Zs. Nagy Károly, Nagy Jánosné közlése, Füzesgyarmat. 189
