A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Cs. Szabó István: Temetkezési szokások Békés megye református településein (Füzesgyarmat, Gyoma)
Temetkezési szokások Békés megye református településein A temetőről valamiféle „tisztátalan hely” fogalomképzet volt észrevehető beszélgetéseim alkalmával. Az egész vizsgált területen észleltem, hogy a temetők árkába, de be a temetőbe is, különösen az elhagyott részekbe kutya-, macska-, baromfitetemeket dobtak. Láttam kutyatetemet a szeghalmi Epreskerti temetőben sírok között, Biharnagybajomban pedig egy fiatal akácra felakasztva. Általános vélekedés szerint azért hordják oda, mert az amúgy is tisztátalan hely, és majd elviszik onnan a cigányok (mármint a kutya- és macskatetemen kívül). Érdekes módon minden adatközlőm tagadta, hogy ő vitt volna ki a temetőbe állati hullát, s bizony keményen el is ítélte ezt a tevékenységet. A haldokló melletti és a halál beállta utáni teendők A haldokló ágyát körülvette a család. „Olyan siratóasszony-féle” ott imádkozott, énekelt mellette. A halálán lévő nagy beteg legtöbb esetben „lehívatta a papot, és úrvacsorát vett”. A lelkész ennek végén egy könyörgő imát mondott el, s a jelenlévők közül főleg az asszonyok utánamondták. Az ima ugyan a beteg felgyógyulásáért szólt, „de hát mán mindenki tutta, hogy ez mán csak tiszteletbűi van”. Amikor szemmel láthatólag elérkezett az utolsó idő, kivették a feje alól a párnát. Általános vélemény, hogy a haldoklót közvetlen mellette nem szabad siratni, „mert akkor visszasírják, és csak tovább szenved szegíny feje”. Amikor azután „kiszállott a lélek belűle, elfüggönyözték az ablakot, az órát megállították, a tükröt fekete ruhajélivei, egy selyemkendővel letakarták”. Ezt a műveletet mindig nőszemély végezte. A tükröt azért takarták le, „hogy a halott ne lássa meg magát benne”. Amíg a halott a házban volt, nem gyújtottak tüzet, s ajtót, ablakot sem nyitottak. Gyomán az alsókonyhában főztek, mint mondották: „valahun csak kellett főzni”. Füzesgyarmaton a szomszédban főztek a „ szomorú feleknek ".18 A halott körüli teendóTc A teendőket mindenütt idős asszonyok végezték, „ minden úccába vótak ilyen öregasszonyok, akik ehhez nagyon írtettek, de azt elvárták, hogy a családból valaki megkérje őket". Voltak, akik hívás nélkül jöttek. Emlékezet szerint a bábaasszonyok is foglalkoztak „halottöltöztetéssel”. Ezek a segédkező asszonyok gyászoló fejkendőt kaptak ajándékba, s meghívták őket a halotti torba is. „A halott szemét lefogták, de ha visszapattant, akkor 10-20 fillérest (magyar királyi váltópénz 1945 előtt fémből) tettek a szentire”. Az állát egy kendővel felkötötték, majd letették a szoba padlójára, „kinyújtóztatták”, mielőtt még kihűlt volna. Az állkendőt a feje alá tették a koporsóba, de volt családtag, aki megőrizte a ruhák mögött a szekrényben, mondván: „majd aztat én viszem magammal... ”. A tetemet meztelenre vetkőztették, 18 Nagy István (Füzesgyarmat); Fekete Jánosné (Gyoma) közlése. 185
