A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Cs. Szabó István: Temetkezési szokások Békés megye református településein (Füzesgyarmat, Gyoma)
Cs. Szabó István tál menyecskét az igen szekánt anyós állandóján egrecérozta a takarékosságra. Egy alkalommal az anyósa meg az apósa is elmentek valahova tanyázni. Szegíny feje menyecske meg ojjan éhes vót, kapta fogta magát, osztón kínnyába megfőzött egy tojást. De mikor osztón ippen hozzáfogott vóna enni, hát nyílik az uccaajtó, jönnek hazafele az anyósék. Na, mit csinájjon ? Hirtelen bekapta égiszbe a tojást. Igen ám, csakhogy az megakadt a torkán, nem kapott levegőt, összeesett, úgy nízett ki, mint aki meghótt. Annak rengye-móggya szerint felravatalozták, a katonaidejit tőtő fijukat-férjit is értesitettik, de úgy tanálták, hogy nagy le van a feje a koporsóba. Nem szeretők, ha a halottnak nagy le van a feje. Feltámasztották hát a fejit, két öregasszony, akik őtösztettík, közbe kigurult a tojás a torkábul, s elkezdett levegő után kapkodni, felült, osztán hát feltámadt a menyecske. Erre monták, hogyhát tecchalott mese. ”12 „Az öreg Diószegi Mihály temetőcsősz mesélte, hogy két legíny a tilalmak ellenire, esténkint mindig keresztül-kasul mászkált a temetőbe. Majd egy alkalommal mán jó setít este ásott egy sirgödröt, csend vót, ippen abba akarta hagyni, hogy majd a padmajt korán reggel kiássa, mikor hájjá, hogy jön a két legíny, nagy beszídbe vannak. Na, várjatok csak! Meglapult a gödör ajján. Mikor odaírtek a legínyek, egyik kérdi a másiktól, mit csinálnak itt íccaka a halottak? Az öreg Diószegi meg ráfelelte: pipálnak hé! - merthogy ippen rágyújtott előtte. A két legíny úgy megijjett, hogy futásnak ereitek, de osztán soha többet nem mászkáltak a temetőbe. ”13 Az elnöklő lelkipásztor a presbiteri gyűlés elé terjeszti, hogy „özv. ecsedi Csapó Péterné asszony kéri az egyházat, hogy boldogult férje sírjába küldjön az egyház egy ládika gyomai földet a gyomai Öreg temetőből az elhunyt szüleinek sírjáról. E kegyeletes feladattal megbizatik Oláh István úr presbiter. ”14 „Amikor hazajöttem a fogságból, vót nékem egy nagyszalontai születésű baj társam, akivel nagyon jó barátságba kerültem, vígig együtt vótunk véle a fogságba is, meg előtte a fronton is. De hát Szalonta megint Romániáé lett, nem kaptam hírt rúla mán hosszú ideje. Levelet írtam néki, de bizony ídesannya válaszolt, hogy az én jó komám hazatérte után két hónapra meghótt. A levélben küldött a fija szemfedelibűl egy darabkát, még mái napig is őrzöm. Úgy gondoltam, hogy máj’ temessík el vélem. ”15 Battonyán a talált emberi koponyából itatóedényt készítenek a galamboknak, hogy ne menjenek széjjel.16 A békési paraszt, ha a szántóföldön emberi koponyát talál, lefűrészeli a felső részét, s galambitatónak használja, hogy a galambok el ne szánjanak, el ne vaduljanak a háztól. Ugyanitt úgy tudják, hogy aki sírban talált koponyából iszik, örökre elmegy a kedve a részegeskedéstől.17 12 Baráth József közlése, Gyoma. 13 G. Nagy László közlése, Gyoma. 14 REI Gyoma, Presbiteri Ülések Jegyzőkönyve V. 1933. február 1. 15 Udvari Antal közlése, Gyoma. 16 Bencsik János közlése, Tárcái. 17 GUNDA 1989. 8-10. 184
