A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Cs. Szabó István: Temetkezési szokások Békés megye református településein (Füzesgyarmat, Gyoma)
Cs. Szabó István A rektortanító 8-10 esztendős gyermekekkel elmegy a „szomoruházhoz”, s ott „néhány lélekhez szóló, lélekhez ható vers elhangzása után” leszegezik a koporsót, s kihozzák a ház elé. Egy ének eléneklése után elindul a menet a temetőbe. Egy ember elöl viszi a fejfát, őt körülveszik a kapákkal ellátott sírásók, utánuk viszi négy ember a koporsót, kiket hajadonfőtt követnek a rokonok, hozzátartozók. Őket követik a „folyton-folyvást éneklő gyerekek a rektorral” s a „halottas emberrel”, majd a „tisztelgők kisebb-nagyobb tömege” következik. Sáros időben „mindnyájan szekereken szállíttatnak”. A koporsót felviszik a templom elé, illetve a templomba. A templomban vagy a templom előtt letett koporsó mellett rövid éneklés, imádság, majd a lelkész által elmondott, a halott életéhez „alkalmazott erkölcsi tanítás” hangzik el, befejezésül rövid éneklés „alkalmaztatik". Innen a temetőbe mennek. „Szokás szentbeszéd közben alkalmaztatás címe alatt a halott címjét (társadalmi, közéletbeli beosztását, hivatalát), nevét, származását, vérrokonait, jelesebb tulajdonságait elősorolni”. Némely helyen a rektor által versbe szedett „búcsúztató” is elhangzik. A temetőben a koporsó sírba eresztésekor a kántor éneke - „Már odaérek, honnan testem vettem... ” - mindaddig hangzik, „míg az utolsó kapa föld egyengetése végbement". Ezután a rektor kíván békés megnyugvást s egykoron „vidám feltámadást”. Majd a „halottas ember” kér szót, s nagyon „cikornyás nyelvezettel” megköszöni a „szomorú tisztességtételt”, s a jelenlévőknek, „tisztelgőknek” hasonló „tisztességes eltakarítást kívánván, meghívja az egész közönséget rövid ebédre vagy vacsorára”. Módosabbaknál egész marhát, juhot vágnak, no meg aprójószágot (aprómarhát = baromfifélét), s mellé több hordó bort adnak fel az asztalra. Közben felemlegetik az elhunyt jelesebb tetteit, kedves tárgyait, az idősebbek eléneklik a 90. zsoltárt, sőt „... poharazás közben megesik, hogy egynémelyik világi dalt kezd”.4 A halál előjelei Csökmőn úgy tudják: „a kuvikmadár a halál hírmondója”5 (Athene noctua- kuvik). Füzesgyarmaton „ha a kutya vonyít, halált jelent. Babonás vöt a níp kérem szépen, például aszonták, hogy a kísírtetet csak a ló látta meg. ”6 Gyomán „idős emberektől hallottunk ilyesmit, ilyen-olyan babonaságokat, azok még hittek is benne. Esővel álmodni közeli hozzátartozó halálát jelenti, ez leginkább beteljesedett. Ha valaki halottal álmodik, esőt jelent. Ha a kutya annál a háznál tutúl-vonyíkol, ahun nagy beteg van, az nemsokára meghal. Ez igaz is lehet hájjá, mer’ mikor ídesapám haldoklóit, az öreg komondor Hattyú kutyánk úgy vonyíkolt, mint a fába szorult fireg. Ha a kutyája vonyíkol valakinek, ahun nincsen 4 OSVÁTH 1875. 43. 5 Kádár Dániel közlése, Csökmő. 6 Nagy István közlése, Füzesgyarmat. 182
