A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Kocsor János: Képeslapok a volt Gyulai és Békési járásból a Munkácsy Mihály Múzeumban (1899-1945)
Kocsor János A 2006-ban megjelent ismertetőmben részletesebben írtam a békéscsabai lapokon láthatókról,12 most ezt ugyanúgy, tekintettel a több helységre és így a téma szerteágazóbb voltára, nem tudom megtenni. Természetesen minden település azon részleteit örökítették meg, melyekkel az idegen előtt is dicsekedni lehetett: a legnevezetesebb épületeket, a központot, a templomokat, iskolákat, intézményeket, tájképként a Kettős-Körös és az Élővíz-csatornák környékét. Nem szükséges bizonygatni, hogy a legelőnyösebb helyzetben Gyula volt, s mint már említettem, bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy a gyulai lapok száma megelőzi a többiét. Ráadásul a megyeszékhely abban a helyzetben volt, hogy egyszerre rendelkezett a polgári fejlődést, a város uradalmi központiságát, az arisztokrácia jelenlétét reprezentáló épületekkel. A gyulai járás kisebb községeiből, Dobozról, Kétegyházáról, (Ó)Kígyósról származó néhány lapon viszont - egy kivétellel - nem látható más, mint az uraságok által emelt kastélyok és más építmények. Ezeket az impozáns, és valóban Békés megye büszkeségeként számon tartható épületeket mindig egyma- gukban fényképezték, fenséges magányukat semmi sem zavarja, a képeken egyetlen ember sem szerepel. A lapok témájának településenkénti részletesebb ismertetésétől most azért is eltekinthetünk, mert remélhetőleg ez a jegyzékből úgyis kiderül. Azonban ha már szó volt a képeslapok elterjedése és a polgárosodás közötti összefüggésről, nézzünk néhány példát, miként tükröződik a polgári-értelmiségi réteg szemlélete és ízlésvilága a képeslapokon. Ugyanis a kiadók, fotográfusok már csak jól felfogott érdekükben is igyekeztek legfőbb vásárlóik igényeinek eleget tenni, ami azért sem eshetett túlzottan nehezükre, mert maguk is e réteghez tartoztak. Elsősorban az I. világháború előtt készült lapokon érhető tetten a felvételeken láthatók valamilyen megszépítésére való törekvés; a két világháború között a fotózási és nyomdatechnika fejlődésével, a fekete-fehér felvételek elterjedésével párhuzamosan a képes levelezőlapok már valósághűek lettek. Az 1920-as évekig a valóság megszépítésére már a felvételek utólagos színezése is lehetőséget nyújtott, de más eszközökhöz is nyúltak. E tekintetből a legszemléletesebb példákat a békési Véver Oszkár által kiadott képes levelezőlapokon találhatjuk. Néhány lapján felfedezhetjük a montázstechnika alkalmazását kiadványai élénkítésére. Ami feltűnő: a túlnyomórészt parasztok által lakott mezőváros egy-egy részletét mutató ilyen típusú képekről hiányoznak a földművelők. Helyettük például a békési Főteret az 1900-as évek elején kemény kalapot, sétapálcát, kifogástalanul szabott öltönyt viselő férfiakkal, velük beszélgető naper- nyős nőkkel (minden bizonnyal feleségekkel), illedelmesen viselkedő gyermekkel népesítette be a montázs készítője. Nem nehéz elképzelni, hogy a vasárnapi ebéd után „korzózó” megbecsült városi polgárokat kívánta láttatni a képeslapot kézbevevő idegennel. Egy másik, a Kettős-Körös hídját ábrázoló 1917-es lapon a folyó vizére csónakban evező férfiakat „varázsolt” a fényképész, s a velük lévő két nő kö12 KOCSOR 2006. 327-354. 140
