N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Bóka Gergely: A Körös-vidéki Vaskori Települések Régészeti Kutatása (KVR) projekt 2006. évi eredményei
máit edények, főleg fazekak (17. kép. 4) töredékei túlsúlyban vannak, valamint, hogy a Gáva-kultúra is képviselteti magát a lelőhelyen. Az utóbbi kultúra körébe sorolhatunk egy bekarcolt vonalkötegekkel és egy mély kannelúrázással díszített oldaltöredéket (11. kép. 2, 4). A szkíta korba sorolható és a Gáva-kultúrához köthető kerámiatöredékek egymáshoz viszonyított aránya egyértelműen a szkíta kor felé billent az MRT gyűjtés alapján. A gyűjtés átvizsgálása után a lelőhelyen folytattuk a munkát. Előzetes terepbejárás A Telekgerendás 41. Tábla IV. nevű határrészen található lelőhely az ún. Hajdú-ér (egykori folyóvölgy) északi partján, a partot kísérő keskeny hátságon, annak is a meder felé eső lejtőjében 400 méter hosszan és 80 méteres szélességben terül el. 18 A választott lelőhely a Békés-Csanádi-háton elhelyezkedő telekgerendási szkíta kori településtömb 19 hat települése közül a legintenzívebb lelőhelynek bizonyult a terepbejárási adatok alapján. Az előzetes terepbejárás a nagyobb leletkoncentrációk, az egyedi leletek megfigyelése és rögzítése, valamint a lelőhely határainak pontos megállapítása miatt volt szükséges. A gyűjtés során a kerámiatöredékekre, a faltapasztás-darabokra (továbbiakban patics), az állatcsontokra, a kőeszközökre és az esetlegesen előforduló fémeszközökre koncentráltunk. 2006 szeptemberében és októberében egy kézi GARMIN 60-as típusú GPS segítségével sikerült a nagyobb leletkoncentrációkat UTM 34 N (WGS 84) vetületi rendszerben megjelölni. A munka során 25 kerámiakoncentrációt, minimum 5 házhelyet és 3 újkori tanyahelyet találtunk (2. kép). A kerámiakoncentrációk mindegyike minimum 5 kerámiatöredék megfigyelését jelentette egy legalább 2 méteres sugarú körben. A feltételezett házhelyek többsége a nagyobb mennyiségű és nagyobb méretű paticsdarabok együttesét jelentette, a legtöbb esetben nagyobb mennyiségű kerámiatöredékkel kísérve. Az újkori tanyahelyet tégladarabok, rengeteg vashulladék és újkori kerámiatöredékek jelölték. A kerámiatöredékek és paticsdarabok mellett megfigyeltünk a lelőhely egész területén szétszórva jelentkező állatcsontokat, valamint a lelőhely közepén talált kőeszközöket. A leletanyagot nem gyűjtöttük össze, hogy a későbbi szisztematikus terepmunka eredményeit ne befolyásolják. A lelőhely pontosított kiterjedése: ÉK-DNy-i irányú, hosszában 280 m, szélességében 90 méter. Az előzetes terepbejárás során talált néhány Gáva-kultúrához sorolható kerámiatöredék megerősítette azt az 1987-es terepbejárás anyagának vizsgálatánál kialakult korábbi véleményünket, miszerint a lelőhely már a késő bronzkortól lakott területnek számított. Az előzetes terepbejárás leletanyagának többségét a Vekerzugkultúra körébe sorolhatjuk, de előkerült néhány kelta kori kerámiatöredék is. MRT 10. 705. GYUCHA 2001. 125. 5. kép.
