N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Németh Csaba: A gyulai evangélikus gyülekezet élete az 1930-as években
adó folyt volna be a pénztárba. Ám a felügyelő arra hívta fel a figyelmet, hogy egyszerre ne vezessenek be sok változást, mert az zavarhoz vezethet. Azt kérte, hogy csupán az újonnan belépőkre terjesszék ki az új rendelet hatályát. Az általa tompított határozat elfogadása sem ment simán. Valószínűleg a nyári munkák, vagy épp a szabadságolások miatt nem volt határozatképes az augusztus 5-re összehívott presbiteri ülés. 11-én is csak heten jelentek meg. Itt személyről személyre haladva, a korábbi befizetések és a Juhász-féle táblázat segítségével állapították meg az új adókat. 1934. április 20-án az adókivető bizottság 28 új egyháztagot regisztrált. A Juhász-féle rendszert csak az ő esetükben vezették be. A presbitérium május elsején hagyta jóvá a bizottság jelentését: meg kellett maradni a régi rend mellett, mivel az egyházközség anyagi helyzete olyan súlyos volt, hogy a kölcsönök kamatait is csak magánszemélyektől felvett hitelekből tudták visszafizetni. A gondnok 1935. január 20-án összeállította a gyülekezet tételes leltárát. Ingatlan vagyonként a 41 kh. föld 41 000 pengővel, a tanyaépület 2000 pengővel, a templom és telke 40 000 pengővel, a lelkészlak és tartozékai 6000 pengővel kerültek bejegyzésre. Az ingatlanok összértéke csaknem 90 000 pengőt tett ki. Követelésük volt adóhátralékból 1000 pengő, míg az ingó vagyon összértékét 3915 pengőre becsülték. Ezzel szemben a földért 33 300 pengővel tartoztak az államnak, a lelkészlakot pedig 4400 pengős LÁB-kölcsön terhelte. A sarkadi fiókegyháznál 600 pengős hitelük volt, a lelkészi nyugdíj intézeti járulékra még semmit sem tudtak befizetni, pedig az már 1740 pengőre szaporodott. A Békésmegyei Takarékpénztárnál a Kovács Lajos-féle földért 550 pengőnyi tartozásukból viszont 200-at törlesztettek. A szenvedő vagyon (így jelölték a tartozást) összértéke ezáltal elérte a 43 000 pengőt. A gondnok felhívta a figyelmet a nagy adóhátralékra, mely még a presbiterek esetében is megmutatkozott. 109 A lelkész azt kérte a jelentésében, hogy fél- vagy negyedévente előre fizessék be az adójukat a testvérek, mert a lejárt kölcsönöket is időben kell törleszteni. Kiemelte, hogy a segélyek összege is megzsugorodott: a hívektől csak 20 pengő adományt, a Gusztáv Adolf-segélyalapból pedig mindössze 70 pengőt kaptak. A kassza sokszor volt üres, de a gondnok és pénztárnok hozzáállásának köszönhetően 800 pengővel mégis apadt az adósságok összege. 110 A következő zárszámadáskor a földmegváltás árát 24 300 pengőben állapították meg, ami jelentősen javította a vagyonmérleget. Az 1935-ös egyházi adóból 2760 pengő folyt be. A perselypénz az általános szegényedés következtében a múlt évi 250-ről 190 pengőre csökkent. Az adományok összege az előző évihez hasonlóan 80 pengőt tett ki. Az Gusztáv Adolf-segély mellett sikerült pénzt szerezni a közalapból és a Baldácsy-alapból is. Az egyház pénzügyeinek kezdődő javulását mutatja, hogy a LÁB-kölcsönből 600 pengőt vissza tudtak fizetni, a tanya istállóját pedig 1000 pengőből újjáépítették. A telekvásárlás miatti kölcsön utolsó részletét a segéGyEEI C. 12.: Az 1935. január 20-i leltár. GyEEI C. 12.: A lelkész évi beszámolója az 1935. január 28-i presbiteri ülésen hangzott el.
