N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Németh Csaba: A gyulai evangélikus gyülekezet élete az 1930-as években

Az ülések száma, látogatottságuk alakulása A lelkész a sorozatos hiányzásoknak azzal próbálta elejét venni, hogy az 1930. május 23-i presbiteri ülésen a legalább háromszor hiányzókat ki akarta záratni a testületből. A presbitérium ezt enyhítette: két igazolatlan távollét után a felügyelő figyelmeztette az illetőt, s a harmadik távollét után a közgyűlés dönthetett a leváltásáról. Talán a nagyobb látogatottságra számítva határozták el azt is, hogy ezután szombaton nem tartanak presbiteri összejövetelt. A december 11-i ülésen Králik András és Jeszenszky Antal presbitereket részesítették figyelmeztetésben. 1931. május 29-én a lelkész beszámolt róla, hogy a felszólítására Jeszenszky lemondott, Králik pedig nem reagált, tehát lemondottnak tekinthető. Rajta nem is csodálkozhatunk, mivel soha nem vett részt a presbitérium munkájában. Jeszenszky azonban az újjáalapítás óta tag volt, s csak 1929 áprilisa óta maradt távol. Bár ez is soknak tűnhet, de nem ő volt az egyedüli notórius hiányzó. Igaz, utólag aligha ítélkezhetünk bárki felett. Nem tudhatjuk, hogy éppen ki miért nem jelent meg az aktuális ülésen. Sokan talán a munkájukból nem tudtak elszakadni. Közéjük tartozhatott Szák György állatorvos, akinek a nevét az 1932-t követő 10 évben mindössze kétszer, vagy Wertner János vendéglős, akiét pedig 1931 és 1939 között csak egy alkalommal lehet felfedezni a jelenléti íveken. Mégsem merült fel ellenük semmilyen felszólamlás. Marik Sámuel nyugdíjas létére is csak 3-4 alkalommal látogatott el a presbiteri ülésre 1927 és 1939 között. Mielőtt pálcát törnénk felette, meg kell állapítsuk, hogy később viszont rendszeresen ott volt. Hasonlót fedezhetünk fel Uhrin János vízmester esetében is, aki 1927 és 1934 között alig néhányszor, ám utána rendszeresen megjelent. Lipcsey Pálról és Králik Györgyről jelenthetjük ki teljes biztonsággal, hogy egyetlen ülésre sem mentek el, s a későbbiek során Rajtár Jánosról is ezt valószínűsíthetjük. Károlyfalvi György nagy rejtély. Neki sem a megválasztásáról, sem az eskütételéről nem maradt feljegyzés. Egyetlen presbiteri ülésen jelent csak meg 1935 májusában, a neve mégis még tíz évig szerepelt a meghívottak között. Benkő István, Sinka János, Zsilinszky János, dr. Kulitzy Béla vagy pl. Molnár Géza az utolsó jelenlétüket követően még mintegy öt évig szintén szerepeltek a meghívókon. Lehet, hogy betegségük miatt nem tudtak részt venni az üléseken. Az 1936. február 2-i a közgyűlés úgy határozott, hogy az indokolatlanul távol maradó presbitereket sújtsák pénzbírsággal. Nem tudjuk, hogy sor került-e ennek a kiszabására, de nagyobb hiányzások ezután is adódtak. Kéler János pl. 1935 és 1943 között csak egyszer regisztráltatta magát. Pedig a gyülekezet életében a határozatokat a presbitériumi állásfoglalás szabta meg. Ennek kialakításában csupán a gyülekezetet vezető tisztségviselők 6-8 fős köre vett részt, 1-2 aktívabb presbiterrel kiegészítve.