N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Németh Csaba: A gyulai evangélikus gyülekezet élete az 1930-as években
berényi Lajos Zsigmond esperes december 15-re távirati úton hívott össze presbiteri ülést, melyen békességre intette a tagságot. A lelkész meg is kérte a felügyelőt „kinek buzgó és önfeláldozó tevékenysége kis egyházunk éltető eleme", valamint a gondnokot, hogy „... tartsák meg továbbra is tisztségüket, s vele, mint lelkésszel, aki csak egyháza ügyét akarja előmozdítani... a karácsonyi békesség jegyében dolgozzanak addig is, míg ő itt lesz". 2 A felügyelő ugyan kijelentette, hogy készséggel dolgozik továbbra is a lelkésszel, ám a hozzászólásából kitűnt, hogy a békességet kényszerűnek találja, s csak azért fogadja el, mert a lelkész beismerte a tévedését. Érdekes, hogy az 1931-es esztendő második feléből nem maradtak ránk jegyzőkönyvek. Erről az időszakról az volt a lelkész véleménye, hogy a „... gyulai evangélikus hívek minden áldozatot meghoznak az ő szeretett egyházukért, buzgón látogatják az Istentiszteleteket, a legmagasabb egyházi adókat fizetik, részt vesznek az évek óta tartó gyűjtési munkából, s ha áldozni kell, sohasem riadnak vissza". 4 Úgy tűnt, hogy helyreállt a béke, ám ez csak vihar előtti csend volt. 1932 tavaszán a felügyelő azt kérte, hogy a tanácsülés napirendi pontjai közé vegyék fel „a hívek egy részét és a presbitériumot a sajtó útján elkövetett sérelem tárgyalását" 5 , mivel több panasz merült fel a lelkész magatartásával kapcsolatban. Szerinte Tátrai az Evangélikusok Lapja 14. számában a hívek nagy részét megsértette. Dr. Hraskó Gyula ügyész azonban arra hivatkozott, hogy ez a cikk egyénekre vonatkozik, s mivel az egyéni sérelmek tárgyalása a felettes hatóságra tartozik, ezt a kérdést nem itt kell megvitatni. A felügyelő azonban úgy vélte, hogy az egyháztanácsnak épp a békesség helyreállítása érdekében kötelessége a kérdéssel foglalkozni. A vihart ismét a lelkész reverzálisokkal kapcsolatos álláspontja keltette, s a leginkább sértett fél ekkor is a Stéberl-család volt. Tátrai újra meghátrált. Kijelentette, hogy személy szerint senkit nem óhajtott megsérteni. A cikkben foglaltakat csupán általános kijelentéseknek kell tekinteni a reverzálisok ellen. Azt is felvállalta, hogy sérelmesnek tartott kijelentéseit a következő lapszámban visszavonja. Viszonzásul a felügyelő is tett egy gesztust, mellyel a lelkész mielőbbi távozását igyekezett elősegíteni: beleegyezését adta a lelkészcseréhez. Tátrai meg is erősítette távozási szándékát. Az ügy ezzel ismét nyugvópontra jutott. A felügyelő arra intette a híveket, hogy „...félretéve minden egyéni sérelmet és személyeskedést, kizárólag az egyház közérdekét tartsák szem előtt és cselekedeteiket... az összetartozás és a felebaráti szeretet vezérelje". 6 A május 8-i közgyűlés elfogadta a lelkészcsere gondolatát. A meglévő elégedetlenség jeleként több tisztségviselő lemondott elfoglaltságára való hivatkozással. Még inkább megnyilvánult az ellentétek kiéleződése abban, hogy a jegyzőkönyvet a 3 GyEEI B. 8.: Az 1930. december 15-i presbiteri ülés jegyzőkönyve. 4 GyEEI C. 12.: Tátrai Károly 1927-es visszaemlékezése. 5 GyEEI B. 8.: Az 1932. április 21 -i presbiteri ülés jegyzőkönyve. 6 GyEEI B. 8.: Az 1932. április 21-i presbiteri ülés jegyzőkönyve.
