N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Seres István: A kurucok téli szállásai Geszt, Körösnagyharsány és Mezőgyán térségében (1674-1685)

6. Mészáros István, előbb Medy István zászlótartója (1883), később főhadnagy (1685) 7. Rácz Péter, Dankó János vicehadnagya (1683) 8. Szilágyi István hadnagy (1685) Hatházy ezredét 1685 májusában kivonták Bihar vármegyéből, és útnak indították Thököly táborába. Ezért nem is lehet véletlen, hogy két főhadnagy július 20-án a munkácsi udvarból részesült posztóadományban. Csakhamar bekövetkezett Thököly váradi elfogatása (1685. október 15.), ami végleg megpecsételte a függetlenségi harc további sorsát. A kuruc katonaság rövid idő alatt szinte teljes egészében átállt a császáriak oldalára, sokan közülük egy évvel később ott vitézkedtek Buda falai alatt. Bár a fejedelem már január elején kiszabadult, korábbi hatalmát nem volt képes visszaszerezni. Csapatai élén a későbbiekben még többször megjelent Gyula és Nagyvárad térségében, arról azonban nincsen tudomásunk, hogy a jelen tanulmányunkban érintett helységek bármelyikét felkereste volna. Összegzés Dolgozatunk végén elmondhatjuk, hogy megyénk keleti, bihari térsége többnyire sikeresen átvészelte a Nagyvárad eleste körüli hadmozgásokat, és a török hódoltságba beilleszkedve Nagyvárad visszafoglalásáig (1692) nem is tudunk arról, hogy a vidéket nagyobb csapás érte volna. Mivel az 1670-es évek elejétől a Partium területére húzódott magyarországi bujdosók jelentős része ezt a térséget kapta meg szállásterületéül, a bujdosók 1674-1676 között többek között Geszten, Mezőgyánban és Körösnagyharsányban rendezkedett be, és gyakran a gyűléseiket is ott tartották. 1677-1678 fordulóján immár a bujdosók segítségére érkezett francia-lengyel segélyhad is itt kapott téli szállást, a fiatal Thököly Imre pedig 1677-1680 között többször is megfordult a térségben. 1684 és 1685 tavaszán Hatházy Gergely ezeréskapitány lovasezrede tartózkodott huzamosabb ideig a vidéken. A lovasezred eredetileg a nagykállói végvár kurucnak állt vitézeiből jött létre, s a későbbiek során leginkább Szabolcs, Bihar és Békés vármegyék lakosai gyarapították a számukat, sőt az ezred egyik hadnagya geszti származású volt, és a keze alatt levő katonaság is Gesztről és a környező helységekből került ki. Forrásaink az 1674-1685 közötti időszakból elsősorban Geszt, Körösnagyharsány és Mezőgyán történetéhez sorakoztatnak fel adatokat, de Sarkad (1674) és Zsadány (1685) korabeli meglétét is bizonyítani tudjuk.