N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Gáll Erwin - Husarik, Pavel - Margineanu, Florin: A nagylaki honfoglalás kori temető megmentett leletei. Adatok a bánsági, erdélyi és partiumi honfoglalás kori lovas temetkezés szokásához

I. 2. Lunula A két félhold alakú csüngő a „B" sír jellegzetes női lelete. A valószínűleg balkáni-bizánci eredetű tárgyat a 10. század második felétől szokták keltezni, de egyáltalán nem zárható ki előbbi, tehát a század első felében való előfordulása sem. A Partium területéről hasonló ismert még Arad-Gájról, egy feldúlt sírból, Nagyvárad-Szőllősről szórványként, illetve Zimánd-Újfalu 10—11. századi temetőjéből, sajnos onnan is szórványként.

91 /. 3. Lemezgomb Az ezüstből készített nagylaki példány díszítetlen, mint a gyulafehérvári, illetve gyulavarsándi darabok. Főleg női sírokból ismert e tárgytípus (pl. Gyulavarsánd-Laposhalom 15 sír, Nagyteremia), de férfi sírokban is előfordul (pl. Geszteréden). Keltezésük széles időhatárok között képzelhető el: a geszterédi lelet a 10. század első feléből való, a gyulavarsándi temető pedig nem lehet a század második felénél korábbi, éppúgy, mint a majsi 13. sír lemezgombja sem).

92 A nagylaki tárgyat sem lehet ennél pontosabban besorolni. /. 4. Gyűrű Beütögetett pontokkal díszített szalaggyűrű nem általános típus a 10. századi leletanyagban. Vélhetően balkáni eredetű, akárcsak a pontkörös díszítésű darabok. Hasonló került elő Püspökladány-Eperjesvölgy temetője 72. sz. gyermek sírjából.

93 A nagylaki „B" sírból előkerült példány díszítése közel áll a Nagylaktól dél-keletre, kb. 10 kilométerre fekvő sajtényi temető 1. sírjában előkerült gyűrűjéhez.

94 Keltezését valószínűleg a század közepétől határozhatjuk meg. /. 5. Karperec A „B" sírból előkerült huzal karperec a 10—11. századi divat egyik leggyakoribb tárgytípusa, közel 5000 példánya ismert. Használatuk kezdetének maghatározása nagyon sok vitát váltott ki. Szabó J. Gy. szerint e karperecek használatát csak a 10. század második harmadától számíthatjuk,

95 míg Révész L. véleménye szerint e karperectípus használatának kezdetét nem lehet pontosan megállapítani.

96 Annyi biztos, hogy e karperectípust csak tág időhatárok között, a 10-11. századra keltezhetjük. Előfordulása kimutatható all. század második feléből is.

97 91 FODOR 1996. 305. 4. kép. 92 MESTERHÁZ Y 2000. 211-212. 93 M. NEPPER2002. 154. t. 8. 94 MÄRGHITAN 1965. 581-586. 95 SZABÓ 1979. 66. 96 RÉVÉSZ 1996. 90. 97 Legjobb példa erre a gyulavarsándi temető anyaga. MEDGYESI 1995. XV. t. 1-2, XVI. t. 1-2.