N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Gáll Erwin - Husarik, Pavel - Margineanu, Florin: A nagylaki honfoglalás kori temető megmentett leletei. Adatok a bánsági, erdélyi és partiumi honfoglalás kori lovas temetkezés szokásához

mint a Sebes-Körös jobb partján levő Köröstarjánból két eset ismert. Az Erdélyimedencéből, csak Dél-Erdélyből, a Maros mellől 2 lelőhelyről 8 jelképes lovas temetkezést regisztráltunk. Biztosan a 2. csoport lovas temetkezései közé sorolható esetek mindenhol egyenletesen fordulnak elő: a Bánságban 6 lelőhelyről 6 temetkezés, a Maros és a Fehér-Körös közti részen 3 lelőhelyről 4 temetkezés, a Sebes- és Fekete-Körös közéről 1 lelőhelyen 1 temetkezés, valamint a Sebes-Körös jobb partjáról 1 lelőhelyen 1 eset. Az Észak-Erdélyhez tartozó kolozsvári temetőkből ismert (1 lelőhely, 2 eset), valamint a Közép-Maroshoz tartozó Gyulafehérvár és Maroskarna „C" lelőhelyéről eddig 2 temetkezés ismert. Az e típushoz sorolás azonban csak egy munkamódszer, a lócsontok helyzetének nagy változatossága talán e kérdéskör teljes újratárgyalását tenné szükségessé. A 3. és 4. csoport kivételesen csak Észak-Erdélyből, Kolozsvárról ismert, 2 lelőhelyről. A III. csoporthoz a Zápolya utcai 10. sír, a IV. csoportba pedig az ugyanerről a lelőhelyről előkerülő 9. sír temetkezése, valamint a Szántó utca 25. sz. közöletlen sírja sorolható. A lovas temetkezések környezete A rendelkezésre álló adatok alapján a lovas temetkezések különböző típusú temetőkből ismertek. A Bánság nyugati részében kisméretű családi temetkezések vagy talán magányos temetkezések fordulnak elő.

70 Egyetlen biztos kivétel az Obesenyő, Dragomir halma nevű lelőhely, ahol az eddig ismert 25 sír alapján nagyobb temetőre lehet számítani. A hodonyi, temesvári és a vejtei lelőhelyek esetében is egyértelmű, hogy nagyobb kiterjedésű temetőkkel van dolgunk. Erre utalnak a temetők különböző részein feltárt sírok. Teljesen eltérő jelenségek figyelhetők meg a Partiumban. Ha a Maros jobb oldalán megismert lelőhelyek kisméretű temetőkre is utalnak, az északabbra fekvő lelőhelyekről ez nem mondható el. Míg pl. az Arad-Csályán előkerült sír, valamint a szórvány karoling kard kisméretű temetőre utal, addig a magyarpécskai 4 db kengyel biztosan nagyszámú sírt tartalmazó temetőből kerülhetett elő. Középméretű, kb. 20-50 sírós temető lehetett a nagylaki és a siklói temető, amelyből 12 sír ismert, és több száz sírós a gyulavarsándi temető. A nagyszalontai két sír valószínűleg ugyancsak egy kisszámú temetőhöz tartozott, akárcsak a biharszentandrási. A köröstarjáni temető 12 sírját talán a siklói típusú temetőhöz lehet sorolni, annyi különbséggel, hogy ezt valószínűleg újra kezdték használni all. század második felében. A bihari nyolc sírós temető pedig nagyon hasonlít a század első felére keltePusztabukova, III —V., VIII. halom; Óbesenyő, I., VI. halom; Nagyteremia. Biztosan magányos sír volt a Németszentpéter-G.A.S. területén feltárt temetkezés.