N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Gáll Erwin - Husarik, Pavel - Margineanu, Florin: A nagylaki honfoglalás kori temető megmentett leletei. Adatok a bánsági, erdélyi és partiumi honfoglalás kori lovas temetkezés szokásához

— Nagy ősz, Kleine (I.) Hügel: „a harcos mellett megtaláltuk a lókoponyát, ez alatt a patákat-kengyelvasat".

66 - Pusztabukova, IV. halom, 3. sír: az ásató leírása szerint a csontváz lábainál volt a lókoponya, összesen két szárcsonttal.

67 Tehát, a megkülönböztetett 14 esetben a lócsontok elsősorban a csontváz bal lába mellől kerültek elő, illetve néhány esetben pedig a lábszárcsontok végében. Egyetlen olyan helyzet ismert, amikor a lókoponya a bal oldalról, a lólábszárcsontok pedig a jobb oldalról kerültek elő. Feltételesen ebbe a csoportba soroltuk a Kolozsvár, Zápolya utca 6. sírjának lovas temetkezését is, azzal a megjegyzéssel, hogy ebben bár átmenetet látunk a II. és IV. csoport között, ugyanakkor e csoportot tartjuk lehetségesnek a nagylaki 6. sír esetében is. Kitömött lóbőrös temetkezés (3. csoport) Az Erdélyi-medence, a Partium és a Bánság területéről egyetlen, ehhez a csoporthoz sorolható leletet ismerünk. Természetesen a nagyon sok rosszul dokumentált lovas temetkezés között akár több is lehetett még. 1. pozíció: a harcos koponyája mellett bal felől volt a lókoponya és a ló első két lábszárcsontja, ill. majdnem a sír végében a ló két hátsó lábszárcsontja (Kolozsvár, Zápolya utca, 10. sír). Összehajtott lóbőrös változat (4. csoport) 1. pozíció: a csontváz bal lába mellett, a medencénél a ló koponyája, ill. a négy lábszárcsont (Kolozsvár, Szántó utca, 25 sír;

68 Kolozsvár, Zápolya utca, 9. sír). Nem lehet pontosan meghatározni a Gyulavarsánd-Laposhalom, 33. sz. sírban levő lócsontok helyzetét, azonban a közlő leírása alapján nem kizárt e lovas temetkezési típushoz való tartozása.

69 Külön kell megemlíteni a pusztabukovai V. halom 3. sz. sírjának lovas temetkezését, ahol Kisléghi leírása szerint a négy lólábszárcsonton kívül nem ismert lókoponya. Ezeket az adatokat azonban óvatosan kell kezelni, ugyanis az ásatáson régész nem volt jelen, hanem annak megbízottja, Racsov Demeter szolgáltatta az adatokat. Megállapíthatjuk tehát, hogy a vizsgálandó területünkön, a Bálint V. csoportja kivételével minden típusú lovas temetkezés előfordul. Legnagyobb százalékarányban az 1. csoportba tartozó jelképes lovas temetkezések ismertek (13 lelőhelyről 28 eset). Ezek elsősorban a földrajzilag délebbi területeken fordulnak elő: a Bánságból 8 lelőhelyről 9 temetkezés, a Partiumból és a Körös —Maros közti területről 2 lelőhelyről 9 szimbolikus lovas temetkezés, valaGÁLL-TANASE 2007. „a csontváz lábainál korhadt a lókoponya, összesen két szárcsonttal". KISLÉGHI NAGY 1907. 276. A sírrajz megtekintésének lehetőségét Hica Câmpeanu asszonynak köszönhetem. POPESCU 1956. 130.