A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gábor Gabriella: Favázas, lemezes kamerák a fényképezés őskorából

Gábor Gabriella kiadásában (az első kiadása 1153-ban volt!) jelent meg Giovanni Baptista della Porta tollából.

1 A lyukkamerát tekintik a fényképezőgép ősének, ez volt az első szerkezet, amellyel a raj'ta áthaladó fény segítségével egy tárgy képét elő tudták állítani. Dániel Barbaro 1568-ban már gyűjtőlencsét helyezett a lyukkamera furatába, és 1665-ben Johann Zahn homályos üveggel és tükörrel felszerelt hordozható lyukkamerát alkotott. A fejlődés újabb állomását jelentette a daguerrotip eljáráshoz Daguerre által tervezett és szignált, Giroux által készített fényképezőgép, melynek gépháza fából volt, a rajta lévő objektív pedig 38 cm gyújtótávolságú, kis fényerejű lencse. Ezt követte a fémből készült Voigtländer kamera, amely 1841-ből származik. Kezdettől fogva élt a camera obscura által kirajzolt kép rögzítésének igénye. Erre régen a rajz és festés, 1826-tól pedig valamilyen fotokémiai jelenség alkalmazása adott módot. Ettől az időtől már párhuzamosan haladt előre a fényérzékeny rétegek és a fényképezőgépek fejlődése. A ma ismert első fénykép Niepce műve 1826-ból. Gyakorlatban is használható eljárás megvalósítása a kép fényérzékeny anyag általi rögzítésére 1839-ben Niepcenek és Daguerrnek sikerült először. A fényképet ezüstjodiddal bevont rézlemezre készítették, és higanygőzzel hívták elő. Az így készült képet csak újbóli lefényképezéssel lehetett másolni. 1841-ben Talbot ezüstjodid réteggel bevont papírra készítette a felvételt, és az előhívott negatívot olajjal tette átlátszóvá. Ezt másolva lehetővé vált a képek sokszorosítása. A papírnegatívot követte 1851-ben, Le Gray ötlete és F. Scott kivitelezése nyomán - az akkoriban felfedezett kollódium segítségével - az üveglemezen rögzített fényérzékeny réteg megalkotása, melynek hátránya az volt, hogy a negatívot csak nedves állapotban lehetett használni. Az első tartós, szárazon használható fényérzékeny negatívot 1871ben Maddox állította elő zselatin segítségével, majd 1887-ben Goodwin Hannibal elkészítette az első átlátszó törhetetlen, celluloidfilmre készült fényérzékeny réteget.

2 A fényképezőgépek műszaki fejlesztésében és gyártásában nagy előrelépést jelentett a Petzval József által 1841-ben megszerkesztett nagy fényerejű, torzításmentes lencserendszer alkalmazása.

3 A fényképezőgépek nagyipari gyártásáról csak a XIX. század végétől beszélhetünk (Eastman Kodak, Rochester). Ettől az időtől egészen az 1920-as évek végéig a nagyüzemi gyártás mellett fényképészeti asztalosok, tímárok, könyvkötők, hangszerkészítők, optikusok, műszerészek termékeiből is állítottak össze igencsak változó igényességgel fényképezőeszközöket. A korai időkből származó fényképezőgépek között számos nehézkes és kezdetleges berendezés található. 1 EDER 1932. 2 FÁRI-VERMES 1940. 319-321; BARABÁS-GRÓH 1956. 99-100. 3 Petzval József (1807-1891) magyar matematikus és fizikus, egyetemi tanár, a Petzval-objektív feltalálója. Az általa számított objektív lényege, hogy kizárja a korábbi lencsék képalkotási hibáját, azaz a lencsén keresztül a képtérbejutó sugárnyalábok eltorzulását (asztigmatizmus). A Petzval-feltétel egyenlete a torzításmentes lencserendszer (anasztigmát) szerkesztésének alapja (BARABÁS-GRÓH 1956. 67; FOTOLEXIKON 1963. 466-467). 354