A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Deli Tamás: Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához I. Szatmár-Beregi-sík

Deli Tamás létből származhatott, ugyanis nem találtunk a területről eddig nem ismert fajt az uszadékban sem. 1993 őszén a Tisza ilyen magasra behatolt az árterén. 1994 tavaszán újabb kvadrátfelvétel történt az I. számú erdőrészletben (4/1 erdőrészlet). Az előkerült fajok és egyedeik száma több mint a felére csökkent az előző évihez képest. Legnagyobb arányban fiatal egyedek kerültek elő. 1993-ban a Helicigona banatica fajnak még stabil populációja élt a területen. Ez év tavaszán kifejlett élő egyedet alig lehetett találni. Házaik azonban tömegesen jelentkeztek a hordalékban. További nagyfokú egyezést tapasztalhatunk, ha összehasonlítjuk a Beregisíkság középhegységi elterjedésű zárt erdei faunaelemeit, valamint a Kárpátoknak a Tisza völgyére eső csigafaunáját. A Beregből ilyen jellegű malakofauna igen rendszertelenül, többnyire csak egy-egy lelőhelyről került elő. Ennek oka valószínűleg az lehet, hogy ezek az elemek abból az időből maradtak fenn, amikor a Tisza elönthette az egész síkságot. Ekkor még a faunatranszport a belsőbb síksági területek felé biztosítva volt. Emiatt az egyes fajok populációi teljesen véletlenül jelentek meg különféle erdőrészekben. Időközben az erdők egyre kisebbek lettek, szétszakadoztak az erdőirtások révén. A populációk izolálódtak, sőt ki is pusztulhattak. Ezek alapján a mai fauna egy megszakított folyamat eredménye. Az elmélet egyelőre gyakorlati anyag (holocén fosszilia) hiányában nem bizonyítható. Ennek oka a talaj kedvezőtlen savas kémhatása, amelynek köszönhetően a házak feloldódtak, СаСОз tartalmuk a talaj alsóbb rétegeibe vándorolt. A Beregi-sík erdei faunája a Kárpátok középhegységi régiójával rokonítható, ill. abból származtatható. Hasonló véleményre jutott Bába Károly: „A hordalékkúp síkságnak a folyók eredési helyéhez való közelsége (Keleti-Kárpátok) a fajgazdagságot és a hegyvidéki elemek megtelepedési lehetőségét teremti meg".

27 Szigethegyek, mint a szárazföldi csigafauna kicsiny refugiumai és egyben szétterjedési gócai is a Beregi-síkon Kaszonyi-hegy Az elmúlt tizenhárom évben számos alkalommal kerestük fel a hegyet és végeztünk részben faunisztikai, részben biomonitoring vizsgálatokat.

28 A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a terület legjelentősebb élőhelyeit rejtik ezek a kicsiny kiemelkedések. Több egymástól eltérő származású faunákat tártunk fel, amelyeket reliktumoknak tekinthetünk. A legszárazabb fás élőhelyként jelentkező, délkeleti kitettségű bokrosok faunája megfelel az Alföld zonális erdőssztyepp-vegetáció csigaegyütteseinek, dácikuspodóliai

29 elterjedésű színező elemmel (Helix lutescens). Ezt a csigaközösséget itt BÁBA 1983. 29. DELI-KISS 1993. 75; 1994a. 8; DELI 1996. 19. KERNEY et al. 1983. 284. 36