A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Deli Tamás: Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához I. Szatmár-Beregi-sík

Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához I. Szatmár-Beregi-sík reliktumnak kell tekinteni, annak ellenére, hogy az erdőirtásoknak köszönhetően a közösség elemeinek ma már lehetősége van a szétterjedésre (pl. a Lónyai-erdő zárt gyertyános-tölgyes állománya melletti műúton megjelent egy kifejezetten sztyepplakó csigafaj, a Chondrula tridens). A déli oldal elszegényedett faunája a dombvidéken elterjedt cseres-tölgyesekével (szintén refugiális helyzetben) rokonítható.

30 A keleti oldal csigafaunájában igen jelentős arányban találhatók az erdei környezetet igénylő faunaelemek, a kárpáti (Balea stabilis, Perforatella vicina), a közép-európai (Vitrea diaphana, Clausilia pumila) hegyvidéki területeken elterjedt fajok. Ez a faunaösszetétel nem jellemző az Alföldre, még a jelentősebb csapadékbevitelű, erősen erdősült Felső-Tisza vidékén is rendkívülinek mondható (különösen a Balea stabilis és a Vitrea diaphana jelenléte miatt). Véleményünk szerint ez a faunaösszetétel a Kárpátok erdős területeivel rokonítható. A barabási Kaszonyihegy szárazföldi csigaanyaga, bár a fajok többsége a környező síksági terület bolygatatlanabb erdeiben megtalálható, mégis szigetfauna (ökológiai értelemben) jelleget mutat.

31 Olyan szigetként emelkedik a síkság fölé, amelyben három egymástól eltérő növényzeti zónának megfelelő faunák maradtak meg napjainkig, vagyis a mozaikosságának köszönhetően refugiális élőhelyeket foglal magában a terület. Hasonló ökológiai szigetként értelmezte Sümegi Pál

32 a tokaji Nagy-Kopasz jégkorbeli szerepét a löszfauna quartermalakológiai vizsgálata alapján. A kárpáti régióval való rokonítás nemcsak a csigákkal kapcsolatban fogalmazódott meg. Varga Zoltán

33 a Kaszonyi-hegy Orthoptera faunáját vizsgálva is arra a következtetésre jutott, hogy biogeográfiailag semmiképpen nem az Alföldhöz tartozó terület. Dácikus elterjedésű, hegyvidéki rétekre és kaszálókra jellemző szöcske, ill. sáskafaj került elő gyűjtései által: Isophya modestior Stysi (Cejch, 1957), Pholidoptera transsylvanica (Fischer, 1853), Odontopodisma rubripes (Rame, 1931). Csigák mellett - specialisták számára - gyűjtöttünk futóbogarakat is. 1993. évi gyűjtésből származnak a Carabus hampei (Küster, 1846)

34 példányai a Kaszonyihegy ről. Ez a futóbogárfaj szintén dácikus elterjedésű hegyvidéki faunaelem. Gerincesek közül csak néhányat kiemelve: az uhu {Bubo bubo), a hegyi billegető (Motacilla cinerea), a nyuszt (Martes martes), a fürge gyík (Lacerta agilis) kárpáti változata a Kaszonyi-hegy montán jellegét hangsúlyozzák. 30 DELI-KISS 1994a. 26. 31 DELI-KISS 1994a. 31. 32 SÜMEGI 1998. 861. 33 Varga Zoltán szóbeli közlése alapján 1994. 34 Magura Tibor szóbeli közlése alapján 1994. 37