A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Deli Tamás: Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához I. Szatmár-Beregi-sík

Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához I. Szatmár-Beregi-sík reliktumnak kell tekinteni, annak ellenére, hogy az erdőirtásoknak köszönhetően a közösség elemeinek ma már lehetősége van a szétterjedésre (pl. a Lónyai-erdő zárt gyertyános-tölgyes állománya melletti műúton megjelent egy kifejezetten sztyeppla­kó csigafaj, a Chondrula tridens). A déli oldal elszegényedett faunája a dombvidéken elterjedt cseres-tölgyese­kével (szintén refugiális helyzetben) rokonítható. 30 A keleti oldal csigafaunájában igen jelentős arányban találhatók az erdei kör­nyezetet igénylő faunaelemek, a kárpáti (Balea stabilis, Perforatella vicina), a közép-európai (Vitrea diaphana, Clausilia pumila) hegyvidéki területeken elter­jedt fajok. Ez a faunaösszetétel nem jellemző az Alföldre, még a jelentősebb csapa­dékbevitelű, erősen erdősült Felső-Tisza vidékén is rendkívülinek mondható (külö­nösen a Balea stabilis és a Vitrea diaphana jelenléte miatt). Véleményünk szerint ez a faunaösszetétel a Kárpátok erdős területeivel rokonítható. A barabási Kaszonyi­hegy szárazföldi csigaanyaga, bár a fajok többsége a környező síksági terület boly­gatatlanabb erdeiben megtalálható, mégis szigetfauna (ökológiai értelemben) jelleget mutat. 31 Olyan szigetként emelkedik a síkság fölé, amelyben három egymástól el­térő növényzeti zónának megfelelő faunák maradtak meg napjainkig, vagyis a mo­zaikosságának köszönhetően refugiális élőhelyeket foglal magában a terület. Ha­sonló ökológiai szigetként értelmezte Sümegi Pál 32 a tokaji Nagy-Kopasz jégkorbeli szerepét a löszfauna quartermalakológiai vizsgálata alapján. A kárpáti régióval való rokonítás nemcsak a csigákkal kapcsolatban fogalma­zódott meg. Varga Zoltán 33 a Kaszonyi-hegy Orthoptera faunáját vizsgálva is arra a következtetésre jutott, hogy biogeográfiailag semmiképpen nem az Alföldhöz tar­tozó terület. Dácikus elterjedésű, hegyvidéki rétekre és kaszálókra jellemző szöcske, ill. sáskafaj került elő gyűjtései által: Isophya modestior Stysi (Cejch, 1957), Pho­lidoptera transsylvanica (Fischer, 1853), Odontopodisma rubripes (Rame, 1931). Csigák mellett - specialisták számára - gyűjtöttünk futóbogarakat is. 1993. évi gyűjtésből származnak a Carabus hampei (Küster, 1846) 34 példányai a Kaszonyi­hegy ről. Ez a futóbogárfaj szintén dácikus elterjedésű hegyvidéki faunaelem. Ge­rincesek közül csak néhányat kiemelve: az uhu {Bubo bubo), a hegyi billegető (Mo­tacilla cinerea), a nyuszt (Martes martes), a fürge gyík (Lacerta agilis) kárpáti vál­tozata a Kaszonyi-hegy montán jellegét hangsúlyozzák. 30 DELI-KISS 1994a. 26. 31 DELI-KISS 1994a. 31. 32 SÜMEGI 1998. 861. 33 Varga Zoltán szóbeli közlése alapján 1994. 34 Magura Tibor szóbeli közlése alapján 1994. 37

Next

/
Thumbnails
Contents