A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Deli Tamás: Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához I. Szatmár-Beregi-sík

Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához L Szatmár-Beregi-sík A síkság kicsiny kiemelkedései és a hozzá csatlakozó erdők már egyértelműen a Kárpátok előhegyeihez tartoznak, nemcsak csiga, de egyenesszárnyú faunájuk alapján is.

20 A Kaszonyi-hegy, Dédai-hegy és Dédai-erdő, valamint a Kisasszony- és Téberdők, ill. a tarpai Nagy-hegy lábánál lévő vékony erdősáv által körülhatárolt terület (ehhez még hozzá kell venni az Ukrajnában található Nagybégányi hegyet is, hiszen szerves egységet képeznek a Dédai-erdő hazai oldalával is) növényvilágát és csigafaunáját tekintve a Beregi-sík legmontánabb, leginkább kárpáti jellegű foltja. A kárpáti sáfrány {Crocus heuffelianus), tavaszi tőzike (Leucojum vernum), kockás liliom (Fritillaria meleagris), dagadólápi növényzet és a bükk (Fagus silvatica) foltokban való megjelenése jelzik az erős hegyvidéki hatást. A Chilostoma banaticum faj kivételével az összes kárpáti elem és egy sor csak itt előforduló középhegységi zárt erdei csigafaj megjelenése is ezt mutatja. Sajnos ez a csigafajok alapján „Carpathicumnak" nevezhető folt ma már nem egységes, csupán az említett erdők alkotják. Azt, hogy ez valamikor egységes folt lehetett, egy, a XVIII. századból származó katonai leírás alapján tudjuk. Beregsurányt ma már egy kicsiny erdőfolt kivételével (Báró-erdő) kultúrtáj határolja. Nem így volt ez a XVIII. században. Erről a következőket írja a jelentés: „Az erdő magas törzsű tölgy némi bükkel, itt-ott nyírfával és bozóttal vegyesen mocsarak keverednek".

21 Ezek szerint az itteni erdők a Dédai-erdőhöz hasonlítottak, mintegy folytatásai voltak annak. Az erdőt a csarodai lápokhoz hasonlóan tőzegmohalápok szabdalták, a nyír valószínűleg szőrös nyír (Betula pubescens) lehetett, a bozótot pedig a lápot szegélyező füzes jelenthette. Hasonlókat írnak Marokpapi környékéről is, amely a mai Téb-erdővel határos. Az Aegopinella minor, a Cochlodina laminata, a Clausilia pumila, a Balea stabilis, a Perforatella dibothrion és a Perforatella vicina fajok által alkotott csigaegyüttessel jól jellemezhető a terület. Az első három és az utolsó faj együttes megjelenése az Alföldön a leginkább montán hatás alatt lévő régiókat jelöli (pl. Bátorliget). A csak 1-2 ponton élő fajok a következők: Discus perspectivus, Vitrea diaphana, Bielzia coerulans. Kivétel nélkül zárt erdei fajok alkotta fauna, amely ilyen kifejlődésben jelenleg az Alföldön csak itt található. A Tisza mentén hasonló jellegű foltnak tekinthető a Bagiszegi-erdő is, amelynek a szubkárpáti régióval való kapcsolata ma is megvan a Tisza folyó által. A Szatmári-síkságon egyetlen ehhez hasonló, de szegényebb megjelenésű folt a magosligeti Cserköz-erdő. Aljnövényzetében a kárpáti sáfrány tömegesen fordul elő, és itt is megtalálható az Aegopinella minor, a Cochlodina laminata, a Clausilia pumila, a Perforatella vicina csigafajokból álló csigaegyüttes. Mivel hasonló jellegű faunát a Szatmári-síkon máshol nem találtam, ezért a Cserköz-erdőt állatföldrajzilag a Beregi-síkhoz soroltam. 20 Varga Zoltán szóbeli közlése alapján 1994. 21 PÓK 1994. 56. 33