A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Deli Tamás: Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához I. Szatmár-Beregi-sík

Deli Tamás „Zöldfolyosó" működése a Tisza beregi szakaszán A malakológusok számára köztudott, hogy a csigafajok szinte mindegyike képes víz útján terjedni,

22 mely során nagy távolságokat utazhatnak anélkül, hogy jelentősebben károsodnának. Ilyen típusú szétterjedés elemzésekor egy nyílt vízzel valamilyen kapcsolatban lévő populációt kell megvizsgálni. A folyóvíz faunatranszportáló szerepénél azt kell figyelembe venni, hogy rendszeresen kiléphet megszokott medréből és eláraszthatja a csigák élőhelyét. Miközben a víz egy határozott irányba halad, magával sodorja a törmeléket és a benne levő állatokat, magvakat stb., de ez a hordalék alig halad pár km-t, megfeneklik a parton és ott marad. Sokszor azonban kilométereket sodródik az árral, mielőtt partot ér, ekkor a hordalék szétszakadozik, és a benne lévő állatok tömegei pusztulnak el. A partra jutott és élve maradt állatok számára - elsősorban az erdőlakó csigáknál - barrierként jelentkezik a homokpad. Ha ezen átjutottak és bekerülnek a ligeterdőbe, annak ökológiailag megfelelő élőhelyén új populációt hozhatnak létre. Természetesen a transzport csak szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy egy faj egy adott területen megtelepedjen. Követelmény: a puhatestűeket érő környezeti hatások a faj tűréshatárain belül essenek.

23 Az itt vázolt stratégia csak nagyvonalakban érinti a lehetséges barriereket valószínűleg nem is mindegyiket - és a lehetséges megtelepedéseket. A szárazföldi csigák szétterjedésében ennek a stratégiának döntő szerepe van. Domokos Tamás elsősorban a folyók vízgyűjtőjének nagyesésű, torrens jellegű patakjait említi, mint a puhatestűek transzportjának kiinduló láncszemét.

24 Tapasztalataink alapján ezek a hegyvidéki vízfolyások természetesen szállítanak szárazföldi csigákat, de ezek az állatok az alföldi területekre többnyire csak háztöredékek formájában jutnak le. Egy-egy faj expanziójakor a folyók mentén - viszonylag gyorsan - populációk láncolata jöhet létre. Ezek a populációk, mint szétterjedési gócok, igen meggyorsíthatják az areák kiterjedését (hydrochor fluktuáció). Ez valószínűleg így is volt a folyószabályozás előtti időkben, amikor a folyók nagy kiterjedésű erdőket, laposokat öntöttek el. Ekkor az állandó faunakicserélődés és a migráció folyamatos volt. Azonban folyóink mára már csak mesterséges gátak közé szorított ártereken önthetnek ki. Ezeken az ártereken elsősorban - a Tisza alsóbb szakaszain - a mezőgazdasági területek, telepített erdők dominálnak, és csak kisebb részükön hagyták meg az eredetihez közel álló ligeterdőket. A Tisza felső szakaszának Ukrajnához tartozó részén nem építették ki a gátrendszert. A Tisza völgyét szegélyező hegylábi erdőkkel a folyó állandó kontaktusban van. „A folyók a csigákat a középhegységi 22 BÁBA 1969. 72; 1980. 179; 1983. 29; DELI-KISS 1994b. 44; DOMOKOS 1987. 47; 1992. 189; FINTHAetal. 1993. 29. 23 DOMOKOS 1987. 48. 24 DOMOKOS 1987. 48. 34