A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyarmati Gabriella: Exhibitions of fine arts and applied arts in the Munkácsy Mihály Museum between 2001 and 2004

A Munkácsy Mihály Múzeum képző- és iparművészeti kiállításai... Romvári Etelka két iparművészeti technikát képvisel most, tűzzománcokat és hímzett textileket hozott. Utóbbiak nem az önálló képalkotás irányvonalát képviselik, melyre talán a legismertebb példa a Rippl-Rónai József által az Andrássyebédlő számára tervezett darab. Textilmunkáin inkább a népművészeti formakincs elemei felhasználásának, a népies íz mindennapjainkba való becsempészésének az 1970-es évek szándéka szerinti újjáélesztését vélem. A zománcaiból készült válogatás igen egységes és harmonikus. Közülük mindenképpen ki kell emelnem a Hegyoldalt, amelyen Romvári Etelka a természetábrázolás kelet-ázsiai felfogása szerint dolgozott, szeszélyesen hullámzó vonalakkal próbálta megragadni a hegy általános jellemzőit, nem egy hegyről beszél, hanem a hegyről általában. Hevesi Ferenc talán túlontúl is józan álláspontot képviselő és dekorativitásra törekvő csendéleteinek látás- és festésmódja szemernyit sem oldódott az utóbbi években, hisz festőjük kidolgozó és mesélő kedvének azóta is szabad folyást enged. Témaválasztásában döntően a barokk időszakára datálható holland csendéletfestőket követi, ezt büszkén és nyíltan vállalja, ahogyan feszesen távolságtartó naturalizmusa alapján a Mácsai Istvánnal - egyébként egyik kedvencével és példaképével - való összehasonlítást is. Krajcsovszki Tamás fehérrel tompított sárgákkal és kékekkel kalauzol bennünket díszítésmentes álomvilágában. Horváth Lajos most mellőzi a békési Jantyik Mátyás Múzeumban, a tízéves jubileumi kiállításon megismert szürrealisztikus fogalmazásmódot. Becsületes igénnyel fordul kiindulási alapként a lágy anyatermészethez, ahogyan azt Baji József is teszi. Ők erkölcsi, társadalmi problémákat szántszándékkal nem vesznek ecsetjükre, kritikai szándékkal nem zaklatják a nézőt. A mindennapjainkat természetes módon átszövő drámát kiszűrve, andalítják a nézőt. Baji Józseffel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy az olajfestéknek a pasztellkrétával való fölcserélése üdvös változást hozott munkáiban, e technikával frissebben tudja tartani tájképeit. Adamik György János 2000-ben történt megismerkedésünk óta lemondott arról, hogy nagy mesterek műveinek kissé átdolgozott másolatait tárja közönség elé. A személyes élményből fakadó, saját érzelmi töltésével átitatott vállalkozás, mint az Apám című tábla is, az előbbieknél jóval céltudatosabb és eredményesebb próbálkozásnak tűnik. Görgényi Tamásnak - minthogy múzeumunk két tárlatán is szerepel egyszerre - módjában áll az őt érdeklő festészeti és grafikai témák mindegyikébe bepillantást nyújtani, de csak a festészeti és grafikai témákba, ugyanis plasztikái közül nem hozott. Egyik legjelentősebb, önálló kiállításán e teremben már bemutatott műve, a Tenk László Fűzfaországára emlékeztető Különös tánc most a Nagyterembe került, e kollekció része viszont a közönség által kedvelt hajósi pincesor mellett a XXXII. Alföldi Tárlaton már szerepeltetett, mindig némi megdöbbenést és az alkotói szándék megfejtésének tekintetében értetlenséget kiváltó, A „disznófejű Nagyúr" című akvarellje. 335