A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyarmati Gabriella: Exhibitions of fine arts and applied arts in the Munkácsy Mihály Museum between 2001 and 2004

Gyarmati Gabriella 13. Medjugorjei üdvözlet (1992; tus, tinta, papír; 200 x 280 mm) 14. Padlástörténelem - Gödörháza (1996; tus, papír; 360 x 480 mm) 15. Padlástörténelem - Velemér (1996; tus, papír; 360 x 480 mm) 16. Ikrek (1994; pasztell, papír; 280 x 200 mm) 17. Szakítás (évszám nélkül; tinta, papír; 280 x 200 mm) 18. Frici fotóműterem (évszám nélkül; fotó, tinta, papír; 280 x 500 mm) VII. melléklet A Független Alkotók Művészeti és Művelődési Egyesülete tizenöt év után

83 Az ezen időszakban a Munkácsy Mihály Múzeumba látogatók viszonylag széles keresztmetszetet kapnak Békés megye művészeti életére vonatkozólag. Két alkotókör is jubileumi kiállítást rendez ez évben, a Békéstáji Művészeti Társaság tíz, a FAMME, azaz a Független Alkotók Művészeti és Művelődési Egyesülete tizenöt éves fennállását ünnepli. Van olyan alkotó, aki mindkét csoport tagja, mások tagok, de nem szerepelnek, ám a megyei összképet így is befolyásolják. Ahogy kortárs képző- és iparművészetünkben, úgy a FAMME-ben is, korlátok közé nem szorított stílussokféleség uralkodik. E társaságban nincs előírt, uralkodó hang (mint például a Gyulai Nyári Művésztelep esetében a kritikai realizmus), maximális tolerancia jellemzi, és ez a megengedő jelleg adja - ahogy a csoportos kiállítások esetében általában - az eklektikus összképet. Az effajta eklektika, sokféleség alapja, háttere és oka természetesen az ember, az emberi különbözőség, akinek gondolatai a legváltozatosabb módon és irányokban mozognak, és ezen gondolati háttér megjelenítéséhez a lehető legmegfelelőbb kifejezési mód megtalálása a cél, vagyis a formai problémák megoldása. Akik figyelemmel kísérik a FAMME útját, alkotóinak pályáját, e kiállítást - nyilvánvaló aktualitása mellett - az egyén, a szubjektum szempontjából is fontosnak tartják, hisz az egy életműben az utóbbi években végbement változások, másrészt a statikus egyhelyben járások egyaránt beszédesen vallanak a látogatók számára. A fotósként 2000-ben, a társaság Mokos Teremben rendezett kiállításán debütáló Kopanyicza Ágnes nyolc színes fényképet állít most ki az 1999-től 2002-ig terjedő időszak terméséből válogatva. Ő gyermeki egyszerűséggel csodálkozik rá látványra, térre, látványra rácsodálkozó figurára, de nyilvánvaló, hogy a természeti környezetbe ékelődő emberi produktum kiemelten foglalkoztatja. Például szépen rakott kőfalba vágott nyíláson átnézve nyitja meg előttünk a távlatot, azzal keretezi az igazából megmutatni kívánt részletet. Kíváncsiságában saját kíváncsiságunkra ismerhetünk, ahogy utazásainkkor a „minél többet felfedezni vágyától" vezérelve ahova csak lehet, ki-, be- le-, fel- és átpillantunk. Gyarmati Gabriella kiállításmegnyitó beszéde. 334