A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Deli Tamás: Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához I. Szatmár-Beregi-sík

Deli Tamás Az ártéri faunákkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy évente legalább egyszer kiárad a folyó, ami meglehetősen nagy stresszt okoz az ott élő élőlények számára. A vízözönt követő nyári aszály újabb - a csigák számára talán még nagyobb - stresszt jelent. Az áradások ugyanakkor lehetőséget is jelentenek a fauna regenerációjához, hiszen a fentebbi szakaszokról újabb egyedek, esetleg újabb fajok kerülhetnek a vizsgált területre. Az ártéri életközösségek számára az állandó megújulási képesség alapvető fontosságú. Mindez pedig azt is jelenti, hogy bármilyen kisebb beavatkozást könnyedén átvészelnek az itt élő élőlények. Vagyis, ha pl. letermelnek (lehetőleg telepítést) egy erdőfoltot, ott a csigafauna a vegetáció regenerációjával párhuzamosan jól regenerálódik. A Szatmár-Beregi-síkság állatföldrajzi értékelése a szárazföldi csigafauna alapján Európa egyik legmarkánsabb, endemizmusokban rendkívül gazdag Molluscafaunáját a Kárpátokban találjuk.

16 Számos kárpáti faunaelem areája hazánkra és az Alföld peremterületeire is kiterjed.

17 A malakofaunisztikai vizsgálatokon túlmenően arra a kérdésre kerestem a választ, hogy hogyan mehet végbe az egyes szárazföldi csigafajok terjedése a hegyvidékek felől a síksági régió irányába. Valamint néhány esetben megnéztem, hogy a síkságból kiemelkedő „hegyeken" milyen jellegű reliktum faunák maradtak fenn. A Beregi-síkság fajgazdagságát mutatja, hogy az Alföldről előkerült 73 fajnak

18 a 68%-a itt is megtalálható. A síkság szárazföldi Gastropoda faunája országos, de még inkább alföldi viszonylatban egyedülálló. A kárpáti fajok viszonylag magas (7 faj, 14%) aránya és a zárt erdei fajok domináló jellege miatt nehezen illeszthetők az Alföldön domináns erdőssztyepp-vegetációhoz tartozó fauna körébe. Ez két oknál fogva is érthető: egyrészt a területet potenciálisan zárt erdők borították, másrészt a síkság puhatestűinek eredete a Keleti-Kárpátok szubkárpáti-középhegységi régiójában keresendő. A kárpáti elterjedésű Mollusca-fajok ilyen - viszonylag - nagyszámú megjelenése hazánk területén a Tokaji- és Bükk-hegységekben, valamint az Aggteleki-karszton figyelhető meg. Rácz István

19 Orthopterákra vonatkozóan faunarégiókra osztotta hazánk területét. Az erősen kárpáti hatás alatt lévő területeknek ugyanezeket a tájegységeket jelölte meg. A kárpáti-dácikus elterjedésű egyenesszárnyúak többnyire nehezen mozgók, ezért viszonylag helyhez kötöttek, hasonlóan a csigákhoz. 16 SOÓS 1943. 444-446. 17 BÁBA 1983. 40; DOMOKOS 1987. 45; 1992. 191; DELI-KISS 1993. 77. 18 BÁBA 1983. 29. 19 RÁCZ 1993.41. 32