A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Deli Tamás: Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához I. Szatmár-Beregi-sík

Deli Tamás Rekettye ßzesek (ßzlapok?) Tájképileg nagyon tetszetős élőhelyek a Tiszaháton. Általában holtágakban, morotvákban, illetve valószínűleg ezek miatt létrejött mélyedésekben alakulnak ki. Sokszor csak vékony szegélyként jelennek meg, főleg ott, ahol mélyebb és tartós vízborítás biztosított. Ritkán láthatunk homogén rekettyeseket, általában valamilyen mozaikos lápi vegetáció tagjaként mutatkoznak (leggyakrabban magassásos rétekkel, esetleg magaskórósokkal mozaikolnak, de a láperdei társulások szélén is rendszeresen jelen vannak, ha azok nem zárt erdők közé vannak szorítva). Talajuk a vízviszonyoknak megfelelően többnyire csak időszakosan vízzel borított, de tartósan is állhatnak abban, ha az utánpótlást biztosítják (pl. a tőzegmohás lápok szélén). A tartósan vízborította foltokon nyilvánvalóan csak vízi csigákat és esetleg valamilyen borostyánkőcsigát (Succiniidae) találunk. Mivel ezek a foltok tőzegmoha lápokhoz köthetők (ahol mesterségesen állandó vízszintet tartanak), az erősebben savas víz miatt csak nagy tűrőképességű fajokkal számolhatunk. Gyakori jelenség, hogy már az élő vízi csigák héjain is megjelennek az oldásnyomok. A vízi csigákat leszámítva jellemzők voltak a már említett borotyánkőcsigák (Succinea oblonga, Oxyloma elegáns), valamint a főleg láperdőkre vagy ártéri erdőkre jellemző (beregi viszonylatban) Zonitoides nitidus és Nesovitrea hammonis fajok. Előkerült továbbá az Euconulus fulvus is. Nem ártéri puhafások Pangó vizes helyeken, belvizes mélyedésekben szokott kialakulni, mint pionír fás vegetáció. Gyakran hasonló helyekre valamilyen nemes nyárültetvényeket telepítenek. Malakológiai szempontból ide tartoznak a kiszáradt holtágak szélén lévő vékony fűz- vagy nyárállományok, sokszor egyetlen sor fa. Aljnövényzetükben általában sásfajok az uralkodók, bár bizonyos helyeken magaskórós jellegű, csalán dominanciájú foltok is kialakulnak. A különféle típusok közül a pangóvizes mélyedésekben többnyire spontán módon kialakult nyárasok, melynek aljnövényzetét sasos foltok képezik, rendkívül szegényes faunát produkálnak. Mindössze 1-2 vízi és esetleg egyetlen szárazföldi csigafaj alkotja a faunát. Vízi fajok: Anisus spirorbis, Segmentina nitida', szárazföldi: Nesovitrea hammonis. Annál érdekesebb azoknak a faunája, ahol legfeljebb csak rövid ideig marad meg a víz, talajuk inkább erdei talaj. Aljnövényzetében általában a csalán dominál, és alig van avarszintje a nyár- és fűzlevelek gyors lebomlása miatt. Mindezen tulajdonságok az eddigi tapasztalataim (nem csak beregi) alapján kedvezőek a csigák számára. Csaroda faluban a Szipa-csatorna kiszáradt részén és a Gelénes felé vezető út bal oldalán lévő holtágakkal szegélyezett, kisebb erdőtömb holtágának szélén voltak a legjobb, legfajgazdagabb, de egyedszám tekintetében is az élen járó ilyen élőhelyek. Innen került elő a V. antivertigo. A Csaroda falu belterületén lévő Szipa-csatorna egy kiszáradt részén vettem földmintákat kü30