A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Deli Tamás: Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához I. Szatmár-Beregi-sík

Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához I. Szatmár-Beregi-sík gyertyánosában Bielzia coerulans-oi találtam, a földminták csigamentesek voltak). Van néhány kivétel, amint az a magosligeti Cserköz-erdő esetében is tapasztalható volt. Ennek a társulásnak a legjelentősebb faunaeleme a Bielzia coerulans (kárpáti endemizmus), ami csak néhány erdőből ismert, főleg az 1994-es kutatás alapján (Bockereki-erdő, Lónyai-erdő, Téb-erdő, Bagiszegi-erdő). Csigákban leggazdagabb erdőtársulásnak a keményfaligetek bizonyultak, főleg a kőrisesebb állományai. A fentebb említett - tiszaháti erdőkre - jellemző három fajon túlmenően a következő fajok fordulnak elő nagyobb számban: Carychium tridentatum, Vertigo angustior, Truncatellina cylindrica, Nesovitrea hammonis, Cochlodina laminata (ez utóbbi csak néhány erdőben). Szintén igen gazdag élőhelynek (másodlagos) bizonyult a tarpai Nagy-hegy északi kitettségében lévő gyümölcsös, melynek faunája egy jó állapotú keményfaliget faunájával megegyező összetételű, érdekesebb faunaelemekkel (pl. Cochlodina laminata, Clausilia pumila). Malakológiai szempontból a legérdekesebb és egyedszámban, valamint fajszám tekintetében is a legjobb állományok azok tehát, amelyekben a kőrisek válnak uralkodóvá. Ilyen állományokat a tarpai Kőris-erdő legnagyobb részén, a Lónyaierdőben és a Dédai-erdő bizonyos erdőtagjaiban találunk. Azokban az erdőtömbökben, ahol sikerült kimutatni a nemzetközi védelemben (AnexII) is kiemelt fajt, a Vertigo angustior-t, ott mindig a kőrises vagy kőrisesebb foltokban dúsult fel az állománya. Érdekesség, hogy a 2001. évi árvíz után végzett biomonitoring vizsgálat során több olyan erdőtagból, helyenként nagy egyedszámmal került elő ez a faj, ahol korábban nem találtam (pl. tarpai Nagy-erdő). A tarpai Nagy-erdő a Nagy-heggyel majdnem érintkező végén egészen nagy számban jelentkezett, és abszolút domináns volt az erdő szélén lévő homogén nedvesebb, de igen fiatal kőrises állományban. Láperdők Itt csak az égerlápokkal foglalkozom, mert egyéb láperdőtípusok aljnövényzetében én szinte mindenhol sásosokat is találtam, amelyek faunája teljesen megegyezett a magassásréteknél leírtakkal. Az égereseké viszont nem. Korábban kettő, a 2005. évben további egy égerlápfoltot vizsgáltam a Bockereki-erdőben. Nagyon látványos erdőtagokról van szó. Bizonyos években teljesen csonttá száradnak, máskor viszont talajuk igen nedves marad, esetleg egész évben van vízborítás. A 2005. évben ebben a tagban nagyon kicsiny foltokban maradt meg a nyílt víz, de a talaj nagyon nedves, süppedős volt. Jellegzetes lápi csalános, békaliliomos, páfrányos (több faj?) tipikus állomány talajából, valamint a lábas égerek szárazabb „lábáról" vettem mintákat. Érdekes, de szegényes élőhelynek bizonyult, ugyanúgy, mint bármelyik hasonló égeres, amelyet eddig vizsgáltam (a Lónyai-erdőben is). Szárazföldi fajok közül csak a Zonitodes nitidus-t sikerült megtalálni. 29