A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Deli Tamás: Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához I. Szatmár-Beregi-sík

Deli Tamás regi-síkon két helyről ismert eddig: a Dédai-erdőből és a közeli Kisasszony-erdőből. Bár a Kisasszony-erdő közel van, mégis tekinthetjük külön adatnak az itteni előfordulást, hiszen itt nem fás vegetációban él. A szomszédos akácosban is megtaláltam. Magassásrétek Az egyik leggyakoribb nyílt és legalább időszakosan vízzel borított vegetációs elem a Beregi-síkon. Ősszel és tavasszal többnyire vízzel borítottak (főleg tavasszal) vagy sokszor csontszarazak (főleg aszályos években ősszel). Több típusát is elkülöníthetjük kiterjedés és vízborítottság szempontjából. A legszárazabbnak tekinthetők a kiszáradó mocsárrétek közé ékelődő kicsiny foltok. Az egykori holt medrekben sok helyen megtalálhatók, általában kiszáradt vagy időszakosan vízzel elöntött formában. Bizonyos állományai (a vizsgálati területen a Bence-tónál) valószínűleg egész évben víz alatt vannak (mesterségesen). Sokszor képez gyepszintet láperdőszerű állományokban: nyárasokban és telepített tölgyesekben, kőrisesekben. A csigafauna ezeknek a szélsőséges viszonyoknak megfelelően nagyon szegényes. Szárazföldi csigák közül csak a Nesovitrea hammonis szokott előkerülni vagy az sem. Vízi csigák közül pedig a szinte mindent elviselő fajok élnek itt: főleg a Segmentina nitida, az Anisus spirorbis, a Planorbis planorbis és a Báb tavának szélén a Planorbarius corneus. Malakológiai szempontból teljesen értéktelen és jellegtelen élőhelyek. A hasonló nyírségi biotópok csigák ezreit rejtik (nagyon változatos vízi és szárazföldi fajgarnitúrával). Az erdőtársulások szárazföldi csigafaunája Mentett oldali keményfás erdők (keményfás ligeterdőktől a bükkelegyes gyertyános-tölgyesig) A Tiszahát mentett erdeit két erdőtársulás és annak számtalan formája határozza meg. Az alapvetően kemény fal igétek közé a legtöbb helyen és főleg a Beregisíkon gyertyán keveredik. Növényzete oly mértékben változik, hogy helyenként megfelel a nálunk középhegységi területekre jellemző gyertyános-tölgyesekével. Erdészeti hatásra a gyertyán alkothat tiszta állományokat, a keményfaligetekben pedig sokszor a magas kőris válik uralkodóvá. Természetesen sok helyen különféle láperdő típusok is jelen vannak, színesítve a képet. Mindez azért lényeges, mert ezek a változások a csigafaunára is nagy hatással vannak. A Beregi-erdők csigafaunáját a következő fajok határozzák meg: Acanthinula aculeata, Punctum pygmaeum, Aegopinella minor és Perforatella vicina. Ezek mindegyike erdőlakó faj. A gyertyános-tölgyesekben ez az együttes csak néhány fajjal szokott kibővülni (pl. Vitrea crystallina), vagyis meglehetősen fajszegény társulás (egyedszámok tekintetében is hasonlók a tapasztalatok). A gyertyán számának növekedésével pedig egyre inkább csökken ez a szám (1994: a Lónyai-erdő tiszta 28