A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Deli Tamás: Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához I. Szatmár-Beregi-sík

Deli Tamás Ricsei-erdő, 6/A erdőtag, 1993. 07. 20. (8); Vásárosnamény

: Bagiszegi-erdő, 5/R erdőtag, füzes, 1993. 05. 15. (8); öreg füzes, 1993. 05. 15. (2); 1993. 07. 05. (17); 1993. 07. 19. (1). Helix lutescens (Rossmässler, 1837); védett faj Barabás: Kaszonyi-hegy, akácos 22. erdőtag, 1994. 10. 02. (1); déli oldal bokros, 1994. 03. 12. (2); 1994. 10. 02. (11); Mátészalka: Kraszna-Szamos-köz, sztyeppesedő mocsárrét hagyásfákkal (füzek), 2003. 08. 03. (2); Opályi: KrasznaSzamos-köz, fuzfás mocsárrét-magassásrét, 2003. 08. 03. (2); Tiszabecs: Szabófüzes, 2/G erdőtag, 1993. 10. 17. (1); Vásárosnamény: Bagiszegi-erdő, 5/R erdőtag, füzes, 1993. 05. 15. (1); öreg füzes, 1993. 07. 05. (2). Diszkusszió A megtalált 50 fajon túlmenően további szárazföldi csigafajok szerepelnek a legutóbb kiadott faunakötetben:

11 Vertigo moulinsiana (Dupuy, 1849); Vallonia enniensis (Gredler, 1856); Ena obscur а (О. F. Müller, 1774); Cecilioides acicula (O. F. Müller, 1774); Arion circumscriptus (Johnston, 1828); Oxychilus glaber (Rossmässler, 1838); Limax cinereoniger (Wolf, 1803); Deroceras agreste (Linné, 1758); D. rodnae (Grossu et Lupu, 1965); Helicella obvia (Menke, 1828); Monacha carthusiana (O. F. Müller, 1774); Perforatella incarnata (O. F. Müller, 1774); Hygromia cinctella (Draparnaud, 1801); H. transsylvanica (Westerlund, 1876). További uszadékból (a listában hordalék szerepel) ismert fajok: Granada frumentum (Draparnaud, 1801); Macrogastra latestriata (A. Schmidt, 1857); Cecilioides petitiana (Benoit, 1862); Oxychilus orientális (Clessin, 1887); Oxychilus draparnaudi (H. Beck, 1837); Helicopsis striata (О. F. Müller, 1774); Trichia striolata (C. Pfeiffer, 1828). Új faj a hazai faunában? Az anyag feldolgozása során megvizsgáltam a begyűjtött Euconulus fulvus példányokat. Ezek az egyedek az átlagos hazai E. fulvus-m\ kisebbek (W: 2,02,4 mm), sötétebb színűek és a héj alsó felén jól kivehető négyzetrácsos mintázat van. Ezen héjmorfológiai bélyegek alapján esetleg felmerülhet a kapcsolata az elsősorban észak-európai elterjedésű E. alderi-ve\ (Gray, 1840). Varga András

12 szerint azonban a két taxon hazai egyedeinek identifikálása nem egyértelmű (korábban már Pintér László és Majoros Gábor több populáció egyedeit megvizsgálta), mivel több lelőhelyen átmeneti alakok találhatók. Emiatt a beregi populációk E. alderi-ként 11 PINTÉR-SUARA 2004. 12 Varga András szóbeli közlése 2006. 26