A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

S. Turcsányi Ildikó: Választási kortesdalok Békésről (1896–1905), a Jantyik Mátyás Múzeum történeti gyűjteményéből

S. Turcsányi Ildikó Döglött lovon mi a patkó! Annyi nekünk Dr. Meskó Nem kell nekünk követünknek Mert bennünket csak most szeret. Éljen Igaz Pál! A továbbiakban a Meskó-párti szórólapok következnek. Ezeknél is jellemző, hogy nem a jelölt pozitívumait, hanem az ellenfél negatív tulajdonságait, dolgait emelik ki. Az elsőként idézettben

28 Igaz Pál néhány hívét pécézték ki, azok közül válogatva, akik aláírták az október 18-án kelt, a 214. oldalon idézett „hazug förmedvenyt". Gyász magyarkák Dicső magyarjaim hadd szóljak hozzátok Hogy elzengjem nektek a ti szép nótátok, Mert oly emberektől, mint a minők vagytok, Nagy érdemet már az utókornak hagytok. Először is zengjen T. Veres Pál úrról, A ki volt oly kegyes letérni az útról, Mert, hogy így kell lenni bizonyítja maga, Hogy Kossuth Ferenczet soha élnem hagyja. Mert amint б ekként tovább dicsőíti, Hogy ő Kossuth elvét soha el nem veti, Mert mint magyarnak helyén van a szíve, Nem tántorodik el bármi legyen véle. De fordul a koczka és az ő elve, Nem tehet б róla hogy így van rendelve, Feszítsdmeget kiált a megváltójára, Nagy Kossuth Lajosnak a Ferencz fiára Hogy ha lehet hinni a mit a világ mond, Hogy T. Veres Pál sose volt 48, Csak azért írt alá a sok hazugságnak, Hogy gondolják ótet békési nagyságnak. Pedig bíz б nem az, tudja azt mindenki, Hanem igenis ő egy nagy kormány párti, De még az sem inkább egy antiszemita, Vagy bár mely elvnek a megtagadója. Kis Földesi János te rólad is szólok, Mert késztetnek engem erre nagy indokok, Nagy a te erényed tudja azt mindenki, Pedig magad tudod, hogy nem vagy te semmi. Oh dehogy nem csak ne légy oly szerény, Hisz sokkal több vagy te mint bármely legény, Te voltál ki egykor gyémántnak nevezted, Azt a dicső férfit, a kit most meg veted. Tudod-e Földesi a gyémánt milyen fém, Nem olyan mint lelked az a fekete szén, Nem válik az soha salakká mint elved, A melyet oly sokszor megcserél a nyelved. Meskó Lászlót mondtad te egykor gyémántnak, Megmaradt ő annak és megmaradt nagynak, Ugyan azon elvvel ugyan azon joggal, Dicsőítve mindig és küzd erős karral. Sajnálom Földesi, hogy úgy eltévedtél, Hogy jó hírnevedből így kivetkőztél, Nem tudom mi történt elmés agy velőddel, Hogy te is felhagytál tettetett elveddel. Nem tudom B. Szabó hogy mit gondol ő is, A midőn aláírt mint egy más pecsovics, Pedig jó magyarnak vélte őt mindenki, De elcsábította őt Igaznak elvei. Birizdó János de az Egeresi, Neki is vannak sok hibás igéi, Mert hiba nélkül nem született senki, Csak azért írt alá mert vannak még reményei. Én nagy eszű komám jó Remeczki István, Nem felejtkezem el te rólad szól nótám, Te is köztük voltál, vagy köztük vagy most is, Elv tagadó népnél s az vagy te magad is. 28 JMMTd 80.22.1. 222