A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

S. Turcsányi Ildikó: Választási kortesdalok Békésről (1896–1905), a Jantyik Mátyás Múzeum történeti gyűjteményéből

Választási kortesdalok Békésről (1896-1905) Te is alá írtad a hazug förmedvényt, Nem féltél hogy Isten tart feletted törvényt, Csak hogy Igaz Pálnak lehessél embere, Nem kell neked akkor senki becsülete. Szelíd ember esküdt volt б közöttünk, Hídvégi Imre ki őrködött felettünk, De a lelkét s eszét eladta az ördögnek, így írt alá б is a pecsovics tömegnek. Befejezem nótám elhallgatok csendben, Pedig volna még sok éppen ilyen rendben, De nem dicsőítlek már többé titeket, Ösmeri mindenki változó elveteket. Végbefejezésül egyet szólok noha, Hogy Igaz Pál nállunk nem lesz követ soha. Kossuth elvű ember kell nállunk Békésen, És a ki nem olyan verje meg az Isten. Következő versünk

29 rögtön első versszakában durva hangnemet üt meg, „elvtelen csoport"-пак titulálva az ellenfél támogatóit. Ezt csak tetézik a „gaz", „szemenszedett", „hitvány" jelzők, a vallási hovatartozásra való utalás, sőt még antiszemita kijelentést is olvashatunk. Mindennek tetejében az utolsó versszakban megkérdőjelezik Igaz Pál követőinek „lelki épség"-ti. Az Igaz Pál választói Az Igaz Pál pártja egy elvtelen csoport, A mely csak azt nézi, hol kap boros csuport, Hol jut könnyű szerrel valami potyához, S ha nincsen kilátás, hátat fordít, távoz. Szánalomra méltó, szegény kompánia! Melyet gazként, terme áldott jó Hunnia; S e gazból Békésnek jutott egy kis boglya, Hál' a teremtőnek már utóiját rúgja. Vegyük csak szemügyre, tekintsünk szét köztük Míg el nem hullanak, mert már érzik vesztük. Soroljuk elő e szemenszedett népet, Alkossunk róla egy igazságos képet. Mikor legelőször fellépett Irányi, Kik voltak akkor a választók hitványi? Kik tekintettek a derék gróf zsebére? Ez otromba csoport saját szégyenére! Aztán jó ideig nem rúgkapálhattak, Mint ősszel a legyek, ők is elhullottak; A szamár ordítás nem hangzott, nem hallott, Azt hittük e csoport eltűnt, vagy már halott. De jött Guti Soma óriási széllel; Megint csak nőtt a gaz itt ott szerte-széllyel. Kik voltak kik tüstént melléje állottak?: E szegény emberek, ez élő halottak! Kik vették kezükbe Kaas Ivor zászlóját? És kik fizették meg a szégyen adóját? Kik hozták körünkbe hős Csatár Zsigmondot? S mellette ajánló beszédet ki mondott?: Az Igaz Pál pártja! ezek az emberek, A kiknek szemébe nézni ugyan merek, De kerülöm őket, mert a szamárrúgást, Vagy ki adná vissza a kutya harapást? No de maga foltját minden zsák megleli; Tudja ezt nagyon jól maga Igaz Pali; De ha már beugrott a verseny terére, Hátrálni nem hagyja az ő „igaz" vére. Nézzük meg e pártot egy másik oldalról; Bár ismerjük már jól a sok fáin dalról: Nyomtatva hirdetik tudatlanságukat S pénzen mutogatják otrombaságukat! Ők nem maradhattak velünk egy egyházban, Várják a szent lelket esténkint egy házban; Óh! bárcsak menne el és szállna meg őket, S térítné a helyes, jobb útra eszöket! Kiknek jobb voltáért sokat tett a magyar, Azoknak is kinőtt szájukból az agyar; Kikért küzdött Kossuth, Irányi és Meskó, Azok agyarkodnak, pár tudatlan zsidó! JMMTd 80.21.1.