A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Németh Csaba: Az önálló gyulai evangélikus egyházközség megalakulása és kezdeti évei

Az önálló gyulai evangélikus egyházközség megalakulása és kezdeti évei Az egyes tanácskozások látogatottsága ugyanilyen szórtságot mutat. Jelenléti ív vezetéssel 1925 óta találkozunk, ám kezdetben jó, ha a gyűlések feléről vezettek részvételi listát. A későbbiek során ez egyre általánosabbá vált, így plasztikusabb képet alkothatunk a tagok aktivitásáról. Az 1920-as évek végének 28 fős egyháztanácsában általában 8-18 fő jelent meg egy-egy ülésen. A megjelenteknek kb. a felét a különféle tisztséget viselők tették ki. Őróluk mondható el igazán, hogy rendszeresen kivették a részüket az ügyesbajos dolgok megvitatásában. A presbiterek közül mindössze 6-10 fő, vagyis általában a tagok harmada-fele vett részt rendszeresen a munkában. Az 1929-es tisztújítás során 34 tagúra növelt létszám mellett sem látunk gyökeres fordulatot az üléseken való részvételt illetően. A jelenléti íveken szereplők száma 9 és 23 között változott. Ez nem volt akadálya a határozathozatalnak. Talán azért, mivel a presbiteri üléseken formailag csak javaslatok születtek. Ezeket az egyházközség közgyűlésének meg kellett vitatnia ahhoz, hogy azok határozattá emelkedjenek. Az már más kérdés, hogy a közgyűlések az egyháztanácsi ülések előterjesztéseinek többségét változtatás nélkül vagy csak minimális módosítással jóvá szokták hagyni. Mivel 1928-ban már csak 3-6 presbiter jelent meg egy-egy gyűlésen, aligha véletlen, hogy 1928 júniusában került sor az első, a távolmaradásokból származó fegyelmi ügy tárgyalására. A lelkész nehezményezte, hogy Paulik János nem szokott részt venni a presbiteri gyűléseken, ezért írásban szólították fel azok látogatására. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a fennmaradt jelenléti ívek egyikén sem találkozhatunk a nevével! Paulik végül 1929. február 8-án, betegségére hivatkozva, lemondott. Vele egyidejűleg Martincsek Pált is az ülések látogatására hívta fel a lelkész.

61 Az ő ügye a városból való elköltözése miatt okafogyottá vált. Érdekes viszont, hogy a náluk is többet hiányzók ellen nem indult eljárás. Ők talán igazoltan maradtak távol. A lelkész példát akarhatott statuálni Paulik Jánossal. Ez a fajta elrettentés azonban hatástalan maradt. Elmondhatjuk, hogy általában 12-16 személy döntött a gyülekezetet érintő kérdésekben. Általában fele-fele volt a megjelentek között a tisztségviselők és a presbiterek aránya. A gyülekezet életében a döntő határozatokat a presbitériumi állásfoglalás szabta meg. Ennek kialakításában pedig zömmel - noha a lehetőség minden tanácstag előtt nyitva állt - csupán a gyülekezetet vezető tisztségviselők 6-8 fős köre vett részt, 1-2 aktívabb presbiterrel kiegészítve. A presbiteri tagok cserélődésének gyakorisága A tisztújításokon érezhetően törekedtek arra, hogy a folyamatosságot fenntartsák. Szándékos kizárásról vagy kihagyásról a fent részletezett néhány esetet leszámítva nem találkozunk. Az 1923-1927 között megválasztott 35 főből a követke61 GyEEI Iktatókönyv 213-214/1928. 179