A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Németh Csaba: Az önálló gyulai evangélikus egyházközség megalakulása és kezdeti évei

Németh Csaba A presbitérium és az egyházközség tisztségviselői Az egyháztanács létszáma Az önálló egyházközség első, még 1923-ban megválasztott egyháztanácsában 25 fő kapott helyet. A 18 presbiter mellett - a lelkészt nem számítva - 7 világi tisztségviselő: a felügyelő, a pénztáros, a gondnok, a jegyző, valamint 3 számvevő alkotta az összlétszám harmadát. Ezt 1924 tavaszától a megnövekedett feladatok el­látása miatt a másodgondnoki, 1925 nyarától pedig a felügyelő elfoglaltságából adódó gyakori távollétei miatt a másodfelügyelői tisztséggel szaporították. A követ­kező évben került sor a kántornak kiküldött tanító másodjegyzővé történő megvá­lasztására. E három főnyi bővülést azzal ellensúlyozták 1927-ben, hogy két eltávo­zott presbiter helyét fenntartva két új tagot felvettek az egyháztanácsba, ami immár 30 világi tagot számlált. Ezzel minden negyedik adófizető férfi tagja lett az egyház­község vezetésének. Az 1929-es tisztújításnál bizonyára a földműveseknek, illetve a város külte­rületén élőknek az egyházközség vezetésébe történő bevonása érdekében a presbite­rek számát megnövelték négy tanyasi (2 szabadkai és 2 eperjesi) gazda beválasztá­sával. Ekkortól a lelkészt is beleszámítva, 35 ember irányította a gyulai gyülekeze­tet. Ez viszont kezelhetetlenül nagy létszámnak bizonyult. A bővítési elképzelés te­hát nem vált be. Az ülések látogatottsága érzékelhetően a több tag ellenére sem emelkedett. A távol lakó, földjük művelésével foglalkozó tanyasi lakosok nem lát­ták érdemesnek a városba utazást azért, hogy egy-egy presbiteri ülésen részt vegye­nek. Két esztendővel később már csak kettejüket találjuk a presbiterek sorában, de ők sem aktivizálták magukat igazán. A gyülekezet már csak ezért sem törekedett mindenáron a helyük betöltésére. A tisztségviselők száma azonban tovább szaporo­dott. A következő évben az egyházközségi ügyész megjelenése kelti fel figyelmün­ket. Már olyan bonyolult jogi ügyekben (mint pl. az egyházi adóval hátralékban lé­vők elleni eljárás, a földügy kérdései, ill. a templomépítésből származó pereskedés) kellett részt vennie a gyülekezetnek, hogy elengedhetetlenné vált egy, a jogban jár­tas ügyész alkalmazása. Ugyancsak az 1929-es tisztújítás során vezették be, hogy néhány (jelen esetben kettő) személyt pótpresbiterré is megválasztottak. Ezzel meg­spórolhatták, hogy az időközben elhunyt vagy eltávozott egyháztanácsi tagok pótlá­sára közgyűlést kelljen összehívni. A póttagok közül sorsolással döntötték el, hogy a megüresedett helyet ki töltse be. A későbbiek során csak elvétve találkozunk pót­presbiterek megválasztásával. Az ülések gyakorisága, látogatottságuk alakulása A presbiteri ülések gyakorisága egy-egy éven belül nagy szóródást mutat. Volt, amikor csak 3-4 ülést tartottak, de nem egy olyan év is akadt, amikor, ha a szükség úgy kívánta, akár tízszer is összegyűltek az egyházközség dolgainak megvi­tatására. 178

Next

/
Thumbnails
Contents