A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyucha Attila–Bácsmegi Gábor–Fogas Ottó–William A. Parkinson: Bautechnische und ansiedlungshistorische Beobachtungen auf einer tiefländischen Fundstelle aus der frühen Kupferzeit

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30 (2007) 111-150. ADDIG JÁR A KORSÓ A KÚTRA... VASKORI KUTAK BÉKÉSCSABA HATÁRÁBÓL - Bóka Gergely Bevezetés A tanulmány célja, hogy a magyarországi szkíta kori telepkutatás egyik hiányosságát, a korra jellemző kutak bemutatását és jellemzését pótolja. Továbbá megkísérli egy, a kora és középső vaskori lakosság által használt kút szerkezetét megrajzolni, használatának módját megvizsgálni, és a benne talált régészeti leletanyag alapján keltezni azt.

1 Az ivóvíz alapvető szükséglete nemcsak az emberi szervezetnek, de az emberi közösségeknek, családoknak is. Egy háztartás számos módon fel tudja használni a vizet, többek közt főzésre, tisztálkodásra, állatok ellátására stb. A víz sokféle formában megtalálható a természetben: források, folyók, tavak. Az említett természetes vízforrások hiányában a legegyszerűbben úgy juthatunk vízhez, ha egy mély gödröt ásunk a földbe addig, amíg iható vízre nem bukkanunk, vagyis ha kutat ásunk. Az Alföld területén a korai és középső vaskor folyamán élt népesség gyakran kényszerült olyan vidéken megtelepülni, ahol természetes formájában nem volt emberi fogyasztásra alkalmas ivóvíz (pl. Nyíregyháza, Manda-bokor). Az 1987-ben, Békéscsaba határában előkerült két darab szkíta korra datálható kutat egy hasonló környezeti feltételekkel jellemezhető területen ásták meg. A lelőhely környezete és a lelőkörülmények A lelőhely a Tisza-Maros-Körös közötti terület egyik természetföldrajzi tájegységén, a Mezőségen vagy más néven a Békés-Csanádi-háton belül helyezkedik el (1. kép). A Mezőség mintegy 80 km sugarú körben emelkedik a Körös völgye fölé, átlagosan 2-3 méteres magasságban. Genetikailag a Maros pleisztocén kori hordalékkúpjának felel meg, ugyanis a folyó korábban sokkal északabbra, a mai Körös-völggyel párhuzamosan helyezkedett el. A hordalékkúpokat a Maros mellékágai építették. A folyó visszavonulásával az elhagyott medrek betemetődtek. Az egykori mellékágak nagy medrei közül kettő halad keresztül a Mezőségen a Körösökkel párhuzamosan DK-ÉNy-i irányban: a Kondoros-völgy, illetve a Kamut-völgy.

2 Mellettük számos kisebb meder tarkította a képet. A lelőhely 1,3 km-re keletre 1 Ezúton szeretném megköszönni Kemenczei Tibor lektorálási munkáját, valamint Kékegyi Dorottyának (МММ) az illusztrációs munkában nyújtott segítségét. 2 GAZDAG 1960. 266-268. 111