Sz. Kürti katalin: Munkácsy-ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban. Második, javított, átdolgozott kiadás (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 29. Békéscsaba, 2006)

Később Munkácsy és Munkácsyné mellszobrát Zsilinszky Mihály adományozta a Múzeum-Egyesületnek, s б járta ki, hogy az egyesület két Munkácsy-festményt kapjon a Szépművészeti Múzeumtól. 1914-ben nyílt meg a múzeum önálló, ma is működő épülete, de abban nem voltak Munkácsy-emlékek kiállítva. Az özvegy 1915-ben halt meg. Két év múlva örököse, C. von Barnewitz két ládát küldött Budapestre, amelyek a háborús időkben a Kultuszminisztérium padlásán rekedtek. 1930-ban kerültek a Nemzeti Múzeumba, amely a személyes használati tárgyakat és a fotók egy részét átadta a békéscsabai múzeumnak. 1941-ben a Szépművészeti Múzeum vette át a modellfotókat. (Jelenleg három helyen van a fotóhagyaték: a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában, a Szépművészeti Múzeum magyar anyagának jogutódjánál, a Magyar Nemzeti Galériában és Békéscsabán.) Az 1930-as években került Békéscsabára a már említett Krisztus-fej és két Munkácsyt ábrázoló festmény: E. Ch. Wauters és H. Temple műve (Ereklyék II. 10., 12.). 1932-ben átrendezték a múzeumot, majd 1935 körül újabb átalakítás történt: egy Munkácsy-emlékszobát létesítettek. 1947. május 4-én nyitották meg újra a Munkácsy Termet. 1958-ban örvendetes esemény történt: minisztériumi vásárlás során négy Munkácsy-festmény került Békéscsabára. Több időszaki kiállítás után 1964-ben került sor a harmadik Munkácsyszoba megnyitására. A Munkácsy-kutatás folyamatos volt Magyarországon, amelynek intenzitása Fülep Lajos 1915-ben és 1923-ban megjelent elmarasztaló tanulmánya, minősítése után átmenetileg csökkent. Tárgyilagos megítélés jellemzi Lyka Károly, Genthon István, Farkas Zoltán írásait. Az ötvenes években Farkas Zoltán, Oltványi Imre, Végvári Lajos támaszkodott a forrásokra. 1952-ben nagyszabású, tudományos katalógus kísérte a műcsarnokbeli Munkácsy-kiállítást, majd megjelent Munkácsy levelezése Farkas Zoltán és Végvári Lajos gondozásában. Végvári Lajos több kisebb könyv és tanulmány után 1958-ban adta ki nagymonográfiáját, amely ma is meghatározó jelentőségű, mind Munkácsy életére, mind életművére vonatkozóan. Végvári nem támaszkodott a békéscsabai Munkácsy Múzeum gyűjteményére, hiszen bőven volt forrásanyag a Magyar Nemzeti Galéria adattárában, fotótárában. Először Bartha Attila írt a modellfotókról, majd Sz. Kürti Katalin 1989-ben megjelent könyve közölt kb. 30 fotót és iratot a békéscsabai anyagból. A szerző 1994-es kiadványa közzétette a Békéscsabán lévő fotók teljes listáját, 2004-ben megjelent könyve pedig az összes magyar közgyűjtemény fényképanyagát. 8