Sz. Kürti katalin: Munkácsy-ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban. Második, javított, átdolgozott kiadás (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 29. Békéscsaba, 2006)

Hangának, Zsombornak MUNKÁCSY ÉLETE DOKUMENTUMOK TÜKRÉBEN Munkácsy Mihály itthon a legismertebb, a nagyközönség véleménye szerint a legnagyobb magyar festő. Korai művei a biedermeierben gyökereznek, első jelentős képeire a történelmi festészet romantikus pátosza hatott. A francia és német realizmus hatását tükrözi a Siralomház és a Tépéscsinálók. E nagyszabású, egyéni hangú műveiben drámai módon mutatta be a magyar paraszti sorsot a „művelt nyugatnak", ezzel a nemzeti önismeret és öntudat formálójává vált. Párizsban készült szalonképeinek, barbizoni és colpachi tájképeinek gazdag koloritja művészete felfrissülését, megújulását jelzi. Legjelentősebb portréi jellemzőereje nagyságát bizonyítják. Szinte minden témában és műfajban kipróbálta erejét, ezt látványosan bizonyították művelődéstörténeti és biblikus képei. Korának fontos „iparága", a műkereskedelem nagy lehetőségeket teremtett számára, de ártott is neki. Gazdaggá és világhírűvé tette, felemelte, majd feledésbe sodorta, szakmai vitáknak tette ki. Ma már higgadtan ítélhetjük meg életművét. Kvalitásai mellett szándéka őszinteségét, hatalmas erejű alkotó szenvedélyét is tisztelnünk kell. Művészete csakúgy, mint Munkácstól Párizsig ívelő pályája, hidat teremtett kelet és nyugat között. Békéscsaba korán felismerte Munkácsy Mihály művészetének jelentőségét: kultusza már az 1870-es évek elején kezdődött. Munkácsy és felesége érkezése nemcsak a Reök családnak, de a város honoráciorainak is ünnep volt. A hivatalos elismerés első jelének a békéscsabai Casino oklevele tekinthető 1881-ből (Dokumentumok I. 8.). Az 1899-ben alakult Békéscsabai Múzeum-Egyesület megkezdte a műtárgyak és ereklyék gyűjtését, már 1901-ben beleltározták Bartóky Lajosné ajándékát, Munkácsy ceruzarajzát. A gyűjtemény alapjainak megvetése érdekében az egyesület megkereste a lehetséges támogatókat, adományozókat, így az özvegyet, Cecilé Papier-t. Munkácsyné sajnálattal írta, hogy nehéz anyagi helyzetében csak négy művet tudott megtartani, de azok egyikét, „az Ecce Homo fejét, férjem utolsó alkotásainak egyikét fogom a »Békéscsabai Múzeum-Egyesület« részére végrendeletileg hagyományozni".

] 1 A Békéscsabai Múzeum-Egyesület I-ső Évkönyve (1899-1901). Szerk. Maros György. Békéscsaba, 1901. 130. p. ....... ,